Nem jön össze a baba. Meghallgattok? Mit tanácsoltok?
Körülbelül 9 hónapja próbálkozunk. Érdekes a sztori... Tavaly ilyenkor kezdtünk el a babáról beszélgetni, és annak ellenére, hogy már évek óta érzem, hogy nagyon vágynék kisbabára, mikor tudatosult bennem, hogy belevágunk, és lehet, hamarosan szülők leszünk, kissé ráparáztam, és pl hónapokig alig aludtam. Ez volt az első jel, hogy nem fog ez olyan könnyen menni.
Aztán márciusban hőmérőztem (akkor még csak megszakítással voltunk együtt), és olyan gyönyörű hőgörbém lett, amilyet csak kívánhat az ember lánya, úgyhogy áprilisban nagy mellénnyel vágtunk vele a baba projektbe.
Áprilisban 30 helyett 20 napra jött meg a menzeszem, aztán egy hónap kimaradt. Mértem a hőmet, nem jelzett peteérést, ugyanolyan alacsony maradt a testhőm végig. Biztosan nagyon rágörcsöltem, és felborítottam a ciklusomat. Hajlamos vagyok idegeskedni, az agyamnak pedig elképesztő hatalma van, simán tud ilyen tüneteket produkálni.
Azóta hiába próbálkozunk a babával. Többször kérdeztem már itt is, azt tanácsolták legtöbben, hogy próbáljak ne izgulni, ne szedjek semmit, ne igyak teákat, ne hőmérőzzek, és majd jön, ha akar. De nem akar, én pedig kezdek nagyon elkeseredni. Tudom, hogy mások már évek óta próbálkoznak, és mi még az "elején" tartunk, meg még orvosnál sem voltunk, de akkor is elszomorító. Szerintem sokan tudjátok, milyen vacak érzés ez :(
Ráadásul az elmúlt 2 hónapban megváltozott a ciklusom. Eddig 30 napos volt, és kis mellfeszüléssel kezdődött a menzesz előtt 1-2 nappal. Most 32-34 napos, és menzesz előtt másfél-két héttel úgy megduzzad és fáj a mellem, ahogy soha korábban. És pl már előző hónapban is beleéltem magam, hogy talán azért fáj ennyire, mert végre jön a baba... meg most is (2-3 nappal vagyok a menzesz előtt), hatalmasak a melleim és fájnak is, kicsit már görcsölgetek, de csináltam ma reggel egy tesztet, és negatív.
Nagyon szomorú vagyok most.
Mit tanácsoltok? Kezdjek megint hőmérőzni, hogy lássuk, tényleg nincs pé-m? És ha valóban nincs, ne próbálkozzak barátcserjével, teákkal, hanem inkább menjünk orvoshoz?
Köszönöm, hogy meghallgattatok :(
válasza:Nagyon sajnálom, hogy elment a babád :( Rettenetes lehet.
Amúgy a hőmérőzéstől kicsit tartok, hangozzék bármilyen hülyén. Ugyanis mikor tavaly hőmérőztem pár hónapon keresztül, mindig fél hatkor mértem a hőmet reggel. Hétvégén is felkeltem, és utána visszaszenderedtem, de alaposan aludni már nem tudtam. Ennek következtében átálltam egy napi 3-4 óra alvásra, ami nagyon megviselte a szervezetemet. A stressz miatt (mert felborult minden) nehezen aludtam el, ellenben akkor is felkeltem fél hatkor, amikor már nem is hőmérőztem - benne maradt ez a fejemben. Úgyhogy kicsit aggódom, hogy megint kialvatlanság lesz belőle, de azt hiszem, muszáj leszek elkezdeni hőmérőzni. Tényleg árulkodik arról, hogy mi zajlik a testemben, és azt hiszem most erre nem a legnagyobb szükség - tudni, hogy mi is a gond.
Amúgy gondolkodom még a barátcserjén. Pont az ilyen menzesz előtti panaszokra is írják, hogy jó. Nem bánnám, ha nem nyűglődnék ezzel a mellfájdalommal két hetet (a szexuális életünknek sem tesz jót, hogy a férjem nem tud hozzájuk érni, mert kellemetlen), meg a peteérést is serkenti, tudtommal. Szerintetek merjek belevágni és szedni barátcserje kapszulát? Nem PreMenst, ahogy olvasom, az nem valami jó, de Zafírt lehet rendelni a netről is.
És még egy kérdés: ha most negatív a tesztem (nem várt előtt 3 nappal), akkor az már tuti negatív? Ne reménykedjek? :(
válasza:ne vedd 100%-ra meg a negativ tesztet, van akinek a nem vart utan 1 hettel mutatta ki...
remenykedni meg mindig lehet, szoritok nektek h osszejojjon minel hamarabb a baba:)
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat, nagyon kedvesek vagytok :)
Kedves utolsó, írnál nekem bővebben az ovu tesztről? Hogy működik, hogyan kell használni, hol tudok venni? Semmit nem tudok még róla, de ha ajánlod (meg azért olvastam róla már itt korábban), kipróbálnám.
válasza:Szia, az biztos, hogy a lelki dolgok nagyon számítanak.
Amíg én is úgy éreztem, hogy a munkámat nehezen hagynám ott, meg féltem, hogy vajon mit is kezdenénk egy babával, meg tudat alatt arra gondoltam, hogy vajon pénzügyileg kijönnénk-e, ha lenne babánk, meg hogy még nincs kész a lakás, stb., addig tudat alatt éreztem, hogy még nem állok rá készen.
Aztán rájöttem, hogy mindig lenne valamire várni, szóval ha anyagilag rendben lennénk, akkor lenne más, amiért vacilálhatnék, és hogy a munkahelyemre is visszamehetek, ez az élet rendje, hogy a kollégákat, barátokat, akiket nagyon szeretek, otthagyom, de attól még nem szakad meg a kapcsolatunk...
Igaz, nálunk lombikra volt szükség, el van záródva az egyik petevezetékem, a másik meg nagyon kanyargós, de nekünk is azt mondták, hogy próbálkozzunk, próbálkoztunk is 2 évet, én is hőmérőztem, minden hónapban feszülten figyeltem magamon a nem létező tüneteket, vajon megjön-e, mindig nagy csalódás, amikor megjött... közben ugye hormonvizsgálat, inzulin rezisztencia vizsgálat, stb.
Én nem húznám az időt a helyedben (bár nem tudom, hány éves vagy), nekiállnék a vizsgálatoknak, ráadásul ha kiderül, hogy valami gond van esetleg (ami közel sem biztos), akkor úgy tudom, hogy most majdnem 1 év a várakozási idő pl. a Kaáli Intézetbe (mi oda jártunk).
És a mensi előtti teszt semmit nem jelent.
Remélem, nem tűntem okoskodónak, de így utólag visszagondolva, én is bánom, hogy 2 évet próbálkoztunk, és nem csak 1-et, bár az is igaz, hogy szerintem semmi nincs véletlenül, biztos vagyok benne, hogy ennek így kellett történnie.
válasza: válasza:Hacsak nem vagy 35 éves, kicsit próbálj megnyugodni, mert ha végre sikerül majd teherbe esned, a babának se fog jót tenni ez a mértékű, már szinte beteges izgatottság.
Tudom ajánlani az inofolic port, neten tudod megrendelni, nekünk másfél év sikertelenség után ez hozta meg a várt sikert, az első hónapban.
Tudom, hogy az aggódással semmit sem használok a dolognak, de nem tudok ezzel mit kezdeni. Mindig ilyen voltam, egyszerűen képtelen vagyok félvállról venni a fontos dolgokat. Agyalós típus vagyok, ezen pedig lehetetlen változtatni. Pedig jártam már pszichológusnál és agykontroll tanfolyamon is, de egyik sem igazán használt.
Márciusig várunk a komolyabb lépésekkel. Tavaly márciusban olyan szép görbém volt. És... lehet, ez butaság, bár volt doki, aki azt mondta, nem az... Szóval édesanyám sem esett egy könnyen teherbe anno, míg rá nem jöttek, hogy csak az év egy bizonyos részében van peteérése. Így fogantam én februárban, a nővérem pedig márciusban. Mi van, ha örököltem ezt a dolgot, és nekem is csak akkor van? Szóval márciusig várunk, aztán kezdünk magunkkal valamit.
Amúgy pár alkalommal jártam orvosnál, mikor úgy felborult a ciklusom. Akkor többször UH-ztak, nem mondták, hogy bármiféle rendellenességem lenne. Vagy ezek (pl: petefészkek kaynargóssága) nem láthatóak UH-n? Viszont a progeszteron szintem nagyon alacsony volt. Igaz, akkor mérték, mikor nem volt pé-m. És akkoriban menzesz előtt egy hétig pecsételgettem. Ma már csak 2 napig a mensi előtt. Amúgy ez ma elkezdődött, szóval nem reménykedem már ebben a hónapban :( Két nap, és meg fog jönni. Remélem, akkor végre ez a nyavalyás mellfájdalom is elmúlik.
Ez a por, amit írtál, kedves utolsó, nagyon ígéretes. Meg fogom próbálni, ha nem haladunk semmire hamarosan.
Köszönöm mindenkinek az eddigi válaszokat! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!