Mennyi próbálkozás után adtad fel?

Mi nem próbálkoztunk olyan sokáig, egy bő évig. Már megvolt a meddőségibe az időpontunk konzultációra, hogy induljon el a folyamat, előtte két héttel pozitívat teszteltem, azóta meg is született a baba.

Nálunk inkább a kor volt nagyon határeset. 40 évesen szültem. Ha nem sikerült volna még maximum két évet próbálkoztunk volna lombikkal, a betöltött 41. évem után beletörődtünk volna, hogy nincs gyerek. Egyáltalán nem ítélem el azt aki 40 felett szül, hiszen én is úgy tettem, de az már nagyon a végső határ.

Én soha. Mindig azt mondtam, hogy nem tudnám leélni gyerek nélkül az életem, akkor megölném magam, mert amúgy eleget éltem, csak a gyerek hiányzik. Azt a határidőt toltam mindig. Ha ennyi idősen nem lesz, ha annyi idősen se lesz...Valószínűleg a klimax lett volna a vége.

5hónap próbálkozás után lettem terhes 41évesen. Vetélés lett😢 Aztán 42 évesen műtétre és lombikra készültem. 1 hónappal előtte lettem terhes, szintén 5 hónap próbálkozásra. (Akkor épp 43 év volt a határidőm.)

Na, mostanában neki szoktam mondani, amikor cirkuszol, mert valami nem sikerül, hogy soha ne add fel! Ha anyád feladta volna, te se lennél 😂

Én első gyerekért elmentem volna a végéig. Itthon akkor még 5 lombik volt engedélyezett, ha az nem sikerül egy kört legalább mentünk volna külföldön is és utána jött volna az örökbefogadás.

De szerencsére nem kellett ennyi ideig kitartani, volt egy sikertelen clostis ciklusom, utána egy sikertelen lombik, utána egy endometriózis műtét, ami után spontán terhes lettem. Pontosan 3 évvel azután született meg, hogy először próbálkozni kezdtünk.

Most kezdtünk második babával próbálkozni, de ez már teljesen más. Ha lesz lesz, ha nem akkor nem. Ha egy év alatt nem sikerül spontán akkor van 3 fagyasztott embriónk, értük még visszamegyünk, de új stimulációt már nem fogok vállalni. Inkább hálát adok, hogy van egy kisfiam egy problémamentes terhességből, viszonylag problémamentes szülésből, ráadásul eszik-alszik baba volt, semmi betegséget se kaptunk el az első egy évben. Szóval tényleg szerencsésnek érzem magam.