Hol vannak a valóságban azok, akiknek nehezen jön össze a baba? Akinek van kedve, írjon privátban.

Szia:)

Nekem a párom tesójáéknak 1,5 év volt mire jött a baba. Sógornőm 23 éves, sógorom 26. Neki nem volt rendes ciklusa, 50 naposak voltak.

De rajtuk kívül én is azt látom, hogy az esetek többségében rögtön jön a baba.

Mi csak 2 hónapja próbálkozunk, így szerintem én nem vagyok a te embered. De én is picit szomorú voltam mikor tudom mikor van ovum és együtt vagyunk előtte is közben is utána is.

Míg nekem kereszttesómék annyit mondtak csak legyünk együtt ovukor és pipa, mert nekik úgy jöttek a gyermekek.

Hát nem tudom, ez engem is egy kicsit meg tud hökkenteni.

Egyébként én is szeretek róla beszélni, olvasgatni, hogy akinek 1 év után nem jött mit találtak nála vagy mi segített utána, mert ezek esetleg lerövidíthetik a hosszú várakozást.

Kívanok mihamarabbi babát neked!

Szia! 3 éve próbálkozunk. Volt sok hullámvölgyem az utóbbi évben mert kicsit lelkis vagyok, voltak időszakok, hogy nehezebben viseltem. Megvoltak a vizsgálatok elég hamar és remek eredménnyel zártunk. Ez adott egy lökést de aztán semmi változás. Volt, hogy sírtam mikor megjött. Ez már inkább a 2. Év környékén. Sokan utànunk kezdtek bele a projektbe és már babáznak. Kaptunk hideget meleget, számon kérést és csesztetést, mindenki okosabb volt a gyerek kérdésben annak ellenére hogy nem tudták hogy próbálkozunk, csak azt látták, hogy nincs gyerekünk viszont 30 évesek vagyunk. Most elkezdjük az inszemet, aztán majd meglátjuk. Nem tudom mások hogyan viselik a kidarcot de nagy reményeket nem táplálok. Ha sikerül az végtelen boldogság de annyiszor reméltem és csalódtam, hogy már próbálom elengedni. Örökbe nem szeretnénk fogadni.

Nem fog megvígasztalni amit most mondok de 3 év után el kell gondolkoznunk azon, hogy talán sosem lesz babánk. Az életünk egyébként teljes, nagyon élvezzük egymás társaságát, sok programot csinálunk, mindig történik valami, sokat utazunk, folyamatosan újabb és újabb célokat tűzünk ki és érünk el. Tartalmasabban telik mint a legtöbbeknek. Ha ez így maradna sem lehetne okunk panaszra. A fura hogy egy egy célnál addig próbálkozunk míg el nem érjük de ez valahogy más. Nem igazán van ráhatásunk. Amit lehetett megpróbáltuk, beszedtük, megnézettük stb. Nem voltak káros szenvedélyek de igyekeztünk mégis változtatni, sportolni, egészségesebben étkezni.

Volt, hogy kiakadtam, hogy vannak akik egy hétvégi légyottból gyereket csinálnak, minden kilátás nélkül, mások pedig alig várják, meg tudnának adni mindent mind érzelmileg mind anyagilag a picinek, szerető családba érkezne és nem jön.

Nem akarok belebetegedni ebbe. Van akinek nem lesz gyereke. Lehet, hogy pont mi vagyunk azok.