Egy stabil párkapcsolatban, házasságban élő nőnek miért nehezebb teherbe esni?

Szerintem ez azért nagyon sok összetevős is biztosan lehet is benne valami, néhány bennem felvetődő gondolat.

Szegényebb egyén nem gondolkozik, nem védekezik, főleg nem stresszel rá, jön oszt majd lesz valami. Lombikra ha menni akarna sem lenne pénze (gyógyszerek, járulékos költségek), vagyis szegény párt lombik programban alapból ritkábban látsz.

Jó egzisztencia esetén tervezettebben akarnak gyereket a párok, dehát ember tervez, isten végez. Kitolódik a gyerekvállalás, ráfeszülnek, akár megerőszakolják a természetet. Értem azt néhány hónap sikertelenség után némi füllentéssel már a meddőségi klinikán kötnek ki.

A gyerekvállalás nem egy órához igazítható dolog. Majd jön a baba, ha jönni akar. Valakik 18 éves koruktól nem szabnak gátat és nem esnek kétségbe, ha 23 évesen sikerül, mások 30 évesen döntenek úgy, hogy jöhet a baba, akkor viszont aztán most rögtön, mert ha nem, akkor baj van.

Akinek nem inge, ne vegye magára. Én a 30-as tudatos kategóriába tartozom és persze tudom hogy erős általánosítás a válaszom is.

Azért mert a házasságban, stabil kapcsolatban élő korábban is élt már nemi életet. Ez ugye azzal jár, hogy pl.szedett fogamzásgátlót vagy mondjuk volt már valamilyen nemi úton terjedő betegsége (hüvelygomba, bakteriális hüvelyfertözés, férfiaknál húgyúti fertőzések, ...) esetleg korábbi abortusz stb. Ezek mind csökkentik a későbbi termékenységet.

Egyetértek az előttem hozzászólókkal, akik azt írták, hogy évekkel korábban ezeknek a pároknak is könnyebben sikerült volna. De én nem feltétlenül az életkorra fognám.

Nyomorban élők már az első alkalommal sem védekeznek, abortuszra sem mennek, megszülik.