Nők, akiknek nem lehet gyermeke, Ti hogyan tudtátok túltenni magatokat ezen?

#13

Amiért a nők többsége akar. De nálam megvolt az a szakasz is, hogy hazudtam magamnak, és beálltam a gyerekmentesek közé, de tudtam, hogy kilóg a lóláb. Szóval én igenis azok közé tartoztam, aki nem meggyőződésből hirdette, hogy nem is akar gyereket, hanem mert azt hittem, így könnyebb lesz feldolgozni, hogy nem lesz. (Nem lett az. Az önbecsapás sosem működik.) De ettől még tudom, hogy vannak, akik tényleg nem vágynak gyerekre, és tisztelem őket, hogy ezt fel is tudták magukban ismerni.

Nekem ahhoz, hogy el tudjam fogadni, hogy nem lesz gyerekem, kellett az, hogy végigjárjam a lehetőségeimet, persze egy számomra ésszerű szintig. Tehát az 5 sikertelen lombik lett volna a vég. Nem mentem volna donorpetesejtért Csehországba, nem költöttem volna milliókat kezelésre, stb.

De végül 2 lombikig jutottunk, mivel az sikerült.

Nézd, sejtem, hogy te megrögzött gyerekmentes lehetsz (bár azért megérne némi önreflexiót magadban az, miféle önigazolást keresve jársz ebbe a kategóriába olvasni/kommentelni, de ez végtére is a te dolgod), ezért úgy tudom elmagyarázni, hogy te is megértsd: amire te egyáltalán nem vágysz, más épp azt akarja. Ebbe így sikerül beleélned magad? A gyermektelenség gondolata nekem olyan, mint neked az, hogy mi lenne, ha mégis lenne.

Előnyöket mondjak? Ne haragudj, ez nem olyan, mintha azzal kapcsolatban sorolnánk fel észérveket, hogy mi az előnye egy dízeles autónak a benzinessel szemben vagy fordítva.

Neked nyilván nem lehetne olyan érvet mondani, amit el tudnál fogadni, mert te a gyermekmentes létet választottad, és láthatóan nem érted, más miért nem gondolkodik úgy, mint te. Ehhez kell(ene) némi empátia, kicsit túllátni a saját nézőpontodon, és akkor nem kérdeznél értelmetlenséget, hanem tudomásul vennéd, hogy mind mások vagyunk. Ami egyiknek szíve vágya, a másik a gondolattól is irtózik. Én mindkét oldalt megértem.

És sokkal nehezebb a helyzet annál, aki akarata és vágyai ellenére lesz gyerekmentes.