Hogy tudtátok elfogadni hogy csak örökbefogadással lehet gyermeketek?

Arra gondolnék, hogy legalább tudok egy olyan gyermeken segíteni, akinek nincs családja, tudom számára a jobb életet biztositani, mint az ami várna rá egy árvaházban.

Mi már beszéltünk erről a férjemmel, ha idősebbek leszünk, veszunk ki állami gondozasbol, mint nevelőszülő 1-2 gyermeket, most még kicsik a sajátjaink, és nincs akkora lakásunk hogy ezt megtehetjük, már utánna érdeklődtünk.

Én simán fogadnék örökbe 3-4 éves gyermeket is ha nekem nem lehetne, elkoltoznél másik városba, vagy kerületbe, és ott tudnám úgy nevelni, mintha saját lenne, nem kellene mindenkinek az orrára kötni hogy örökbe fogadott.

Sajnálom, hogy így alakult. Ez nem egyszerű folyamat. Ugyanúgy el kell gyászolnotok a vér szerinti gyermek lehetőségét, mintha egy családtag halt volna meg.

Javaslom neked, hogy keress sorstársakat, akikkel tudsz beszélni a veszteségről, mert akik nem élték ezt át, azok nem biztos, hogy megértik. Facebookon vannak örökbefogadás témájú csoportok, ahol megértő és befogadó a társaság, és hasznos infókat is megtudhatsz.

Illetve ajánlom az orokbe.hu blogot, ahol több nagyon jó poszt van a meddőséggel való megküzdésről, és mindent leírnak az örökbefogadásról. Kitartást!

Szia!

Ha gondolod nekem írhatsz.

Öf.

Nagyon sajnálom, teljesen átérzem a fájdalmad, hasonló cipőben járok, nálunk is csak az örökbefogadás jöhetne szóba :(

A vér szerinti gyerek esélyének elvesztése igenis komoly veszteségélmény, idő kell meggyászolni. Valakinek ez viszonylag gyorsan megy - sokan már a lombikba sem vágnak bele, hanem x idő próbálkozás után elindítják az örökbefogadást, mások a tizedik lombik után sem adják fel, valaki pedig úgy van vele, hogy ha nem lehet vér szerinti, akkor ne legyen semmilyen sem. Mindenkinek magának kell végigondolnia, mit szeretne, mi mennyire fontos.

Amit nagyon fontosnak látnék végiggondolni a te esetedben: miben látnád a fő különbséget a vér szerinti és egy örökbefogadott között? A várandósság/szülés élményében? Fontos lenne a tudat, hogy ő a ti közös szerelmetek gyümölcse, és szeretnéd viszontlátni benne a saját/nagyszülők vonásait, külső-belső tulajdonságait? Esetleg attól tartasz, mennyire lehet kötődést, szeretet kialakítani egy "idegen" gyerekkel? Vagy mert bizonytalan, hogy milyen tulajdonságokat hoz magával a gyerek? Netán a környezet reakciójától tartasz? Melyik lenne a fontosabb: hogy gyermeked legyen, vagy hogy közös, vér szerinti gyermeketek legyen? Mennyiben látnád másmilyennek a jövőképed egy örökbefogadott gyerekkel, mint egy vér szerintivel? No és milyen lenne a jövőképed gyerek nélkül?

Érdemes véggiondolni, mi az, ami a rokonaiddal összeköt, amiért szeretitek egymást - a "vér", külső-belső hasonlóság mennyiben számít ebben? Vannak-e olyan barátok, esetleg háziállatok az életedben, akik fontosan számodra, és nincs köztetek vérségi kötelék? Történt-e eselteg örökbefogadás a családban vagy az ismerőseid körében? Ha igen, érdemes elbeszélgetni velük is. (Ha nincs, az orokbe.hu - n is érdemes szétnézni, tájékozódni,tele van személyes történetekkel, és a folymaat menete is le van írva pontosan, a maga cukormáz nélküli valóságában).

De egyszerűen félre is teheted ezt az egészet, és csak engedd, hogy fájjon, sírd ki magad, merj haragudni a világra, mert igenis rohadtul igazságtalan. A többi majd jön magától, és ha készen állsz rá, végiggondolhatod, hogyan tovább, belevágtok-e. Ha úgy döntesz, hogy nem, azzal sincs semmi baj, hiába árad mindenhonnan, hogy "ha nem jön össze, akkor fogadj örökbe, különben nem is akarod igazán", mert ez féligazság. Ahogy a sima gyerekvállalás, úgy az örökbefogadás sem való mindenkinek, és nem mindneki alkalmas rá, sok olyan plusz aspektusa, szépsége és nehézsége van, ami nem merül fel egy vér szerinti gyerek esetében (származás, hogy mondjuk el neki, stb.).

Azt is próbáld végiggondolni, vannak-e régi, megvalósulatlan, akár gyerekkori álmaid. Ha nem vállaljátok az örökbefogadást, akár ezek megvalósításával is mepróbálkozhatsz helyette.(Tudom, nem ugyanaz, de...)

Ha nagyon nehéz elfogadni a helyzetet, akkor esetleg még szakember (pszichológus) is segíthet benne.

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok!