Kétségbe vagyok esve, nektek hogyan sikerült végül?
Tavaly május óta próbálkozunk, tehát már bőven több, mint fél éve. Viszont van pár olyan hónap, ami kiesik. Két hónap kimaradt laparos műtét miatt, illetve volt egy anovulációs ciklusom is. Közben kiderült, hogy az egyik petevezeték zárt, és ha jól emlékszem, 1-2 ciklusban pont azon az oldalon volt peteérés (hálisten nem az a domináns). Tehát maradt kb. 3 érdemleges ciklus, amikor azt mondhatom, hogy akár sikerülhetett is volna. Hormonok rendben vannak.
Nem akarom ezzel nyugtatni magamat, mert akárhogy számolgatom, letelik lassan az 1 év. Az elején teljesen optimista voltam, mostanra viszont iszonyatosan befeszültem, kezdek egyre görcsösebbé válni. Már elkezdtem utánaolvasgatni a lombiknak is, mert azt érzem, másképp sosem fog sikerülni. Örülök, hogy a dokik nem zavartak el és foglalkoznak velem az elejétől kezdve, viszont egy ideje már pedzegetik a meddőségit, a következő hónaptól pedig stimulálni akarnak, amíg nem jutunk be a klinikára. Ettől még inkább meg vagyok rémülve, és fogalmam sincs, mit csináljak. Próbálkozzunk még? Vagy érdemes belekezdeni a gyógyszeres ciklusokba? Mindenkitől azt hallom, hogy 1 év teljesen normális, de a dokik csak csóválják a fejüket. Legutóbb az egyikük azt is mondta az AMH-ra, hogy petefészek kimerülésem van (2,5 ng/ml lett), és teljesen kétségbe vagyok esve, mert azt hittem, ez jónak számít. 29 vagyok, tehát rendben, nem fiatal, de a doki szerint ez inkább egy 35 éves nő értékének felel meg...
Tudnátok nekem segíteni, akik hasonló helyzetben voltak, hogyan sikerült végül? :( Mi az a pont, amikortól már csak a stimulációban, inszemben, lombikban bízhatok? Vagy próbáljak lenyugodni egy kicsit, és próbálkozni tovább?
válasza:Utolsó, majdnem egyet tudok érteni veled, kivéve a "Jönni fog, amikor jönnie kell!" kitétellel.
Ne vicceljünk már! XD Biztosan a sok csóróhoz, agresszív-erőszakos-alkoholista-abortuszt választó emberhez is azért megy, mert akkor kell, nem?
válasza: válasza:11# Nem én írtam a 10-es választ, de én is így gondolom. Nem feltétlenül kell megerőszakolni a természetet, amíg nem muszáj. Kell hozzá némi spirituális szemlélet, de énis úgy vélem, hogy a lélek akkor kapcsolódik egy (potenciális) anyához, amikor neki eljött az idő. Lehet, hogy neki pont abban a családban van dolga. Nem az alapján megy a szelekció, hogy csóró-e, vagy gazdag, drogos-e, vagy szentfazék családról van szó, hanem hogy neki milyen feladati vannak az életben. Persze megértem, ha valaki ebben nem hisz.
Én írtam, hogy 13. ciklusban sikerült. Ha valami felsőbb energiákban szeretném keresni az okot, akkor már így utólag pontosan látom, hogy nekem még kellett ez az egy év. Lelkileg, valamint anyagilag is kellett ahhoz, hogy olyan elrendezett körülményekbe érkezzen ez a pici lélek, amilyenbe érkezni fog. Tekintettel az egészségi állapotunkra, más okot keresve sem találnék. :)
válasza:A pajmirigy alulműködésen es az amh-n kívül találtak még valamit az orvosok?
A laparoszkópos műtét miért volt? (ha nem nőgyógyászati akkor annyi is elég hogy nem nőgyógyászati
Csak az amh miatt pedzegetik az orvosok a lombikot?
Ezek egyáltalán nem mindegyek. Teljesen más az ha nincs semmi kimutatható probléma,más egy autoimmun betegség, más egy pcos és más egy endometriózis. Férfi oldalt is ki kell vizsgáltatni.
Ha egyértelmű probléma van a háttérben akkor a legnagyobb bullshit "a jönni fog ha jönni akar" meg a "ne görcsölj rá", mert ezektől nem múlik el egy endometriózis és nem lesz peteérése annak akinek évek óta nincs.
(Mi 16 hónapja próbálkozunk, rengeteg orvosnál jártam és a legrosszabb hogy mind mást mond, nekem kell dönteni kire hallgassák, de így a döntésem felelősség is engem nyom. Csak 28 éves vagyok. Az egyik szerint adjunk még fél év esélyt a spontánnak, a meddőségis szerint meg csak lombikkal lehet gyerekünk. (Ezt amikor kimondta a következő ciklusban lett egy spontán kémiai terhességem...)
válasza:Köszönöm a válaszokat és a tanácsokat.
#8: Mindig van peteérésem, annyi, hogy műtét utáni hónapban kimaradt, lehet kicsit megkavart. A műtét hónapjában nyilván nem próbálkoztunk, illetve az azt megelőzőben sem tudtunk jól időzíteni. Így értettem, hogy zsinórban kimaradt 3 ciklus. Szerencsére pontosan érzem a peteérést, az ultrahangokon is mindig látszódott a domináns tüsző vagy a sárgatest, attól függően, melyik szakaszban voltam.
#14: Enyhe inzulinrezisztenciám van még, viszont szerencsére ez évekkel ezelőtt derült még ki, és azóta diétázok (csak lassú szénhidrátokat eszek). Műtétem endometriózis miatt volt, viszont olyan kis plakkot találtak csak végül, hogy még szövetmintát sem tudtak venni. Más rendelleneset nem láttak. Szóval nem azt mondom, hogy teljesen rendben vagyok, de elvileg minden kezelve van. Persze aggasztanak ezek is, de nagyon sok ismerősöm PCOS-es például, vagy Hashimoto-s, vagy brutál miómái vannak, mégis sikerült nekik. Nem nyugtatni magamat akarom ezzel, csak már úgy érzem, feleslegesen görcsölök tovább a saját bajaimon, mert ezzel még több problémát okozok. Inkább tényleg azt látom, amit a 10-es válaszoló is írt, hogy sokszor lutri az egész. Nyilván senki nem fogja tudni biztosra megmondani, hogy sikerülhet-e spontán valaha is, lehet végül tényleg lombikon kötök ki 1 év múlva. Lehet nem. Csak ahogy írod a saját példádat is, nehéz dönteni, hogyan tovább. Nekem magát a lombikot még nem említették konkrétan, csak a meddőségit, gondolom először inszem lenne, de úgy vettem le, hogy abban nem nagyon bíznak a dokik. Neked találtak valami olyat, ami miatt lombikoznának? Vagy csak azért, mert 16 hónapja nem sikerül?
válasza:14-es vagyok.
Hashimoto, pco, van egy kisebb csokicisztám és adenomiózisos a méhem (méhfal endometriózis).
Az endometriózis miatt javasolják a lombikot. Abban egyetértett több orvos is hogy az inszemináció felesleges, mert ilyen helyzettel nem jobbak az esélyek, mint spontán.
Amelyik orvos meddőségibe akar téged küldeni az az endometriózis kiújulása miatt van. Az hogy csak egy kicsit találtak nem jelenti azt hogy idővel nem jöhet elő újra, akár súlyosabban, és ettől tarthat az orvos.
Egy pár hónapot szerintem is várhatsz még spontán, de sokat nem érdemes, mert rosszabbodhat a helyzet.
válasza:Szia :)
Nekem 35 évesen 3.96 volt az AMH-m, de ez mindenkinél változó.
Én fiatalon (tinédzserként) úgy gondoltam, hogy 25 évesen feleség és anyuka leszek...persze az élet jól beintett nekem. 29 évesem ismerkedtem meg a férjemmel. 32 voltam, mikor összeházasodtunk. Aztán elkezdtünk próbálkozni. Az első 1 év elrepült, nem izgultam rajta...utána a következő év a pokol volt (szó szerint), épp bejutottunk egy meddőségibe Németországban (ott éltünk) amikor jött egy állásajánlat a férjemnek Magyarországon, így lefújtuk a meddőségit és itthon nekiálltunk a kivizsgálásnak...átjárhatósági, méhtükrözés, spermavizsgálat,hormonok nálam és nála, stb.
A durva, hogy semmi bajunk nem volt. Semmi az égvilágon. Ekkor mentünk el immunológiára. (4 év próbálkozás után) Ott derült ki, hogy a természetes ölősejtjeim túl aktívak és mindent IS megölnek ami bekerül a szervezetembe. Októberben megyünk az első lipidinfúzióra, és reménykedünk tovább.
Tudom, mennyire nehéz lehet Neked, de ne add fel. Én például nem mennék se inszemre se lombikra (nekem ezek nagyon nem tetszenek)
Ha mégsem jönne össze, akkor örökbe fogadunk. Drukkolok Neked, hogy sikerüljön mihamarabb :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!