Miért nem jön össze?

Én is kb. így éltem meg ezt az egészet, ahogy te. Nem vagyunk egyformák, van aki könnyebben viseli, van aki nem. Engem rettenetesen zavart már, hogy 2-3 havonta másnak a terhességéhez kellett gratulálnom. A nőgyógyászom is folyton csak türelemre intett, pedig én 30 éves voltam, nem 26. Meguntam már az egészet, elegem volt, elkezdtem saját szakállamra utána olvasni a meddőségnek, nekiálltunk saját szakállunkra kivizsgáltatni magunkat. Meg is lett a probléma, bejelentkeztünk egy meddőségi klinikára. És innentől ez már egy másik történet.

Nem mondom, hogy ettől sokkal job lett a lelkiállapotom, de legalább azt éreztem, hogy történik valami, ami segíthet a problémánk megoldásában. Nem éreztem már azt a tehetetlenséget.

A lényeg, hogy ha nagyon akarod, ne várj senkire és semmire!

Osztom az utolsó véleményét, kezdjétek el kivizsgáltatni magatokat, legalább csináltok valamit, nem csak azt látjátok, hogy mennek a hónapok érdemi előrelépés nélkül.

Kérjetek időpontot meddőségi klinikára, egyrészt valószínűleg hónapok múlva lesz (max lemondjátok ha nem lesz aktuális), másrészt ott sem úgy kezdik, hogy nekiesnek a hormonokkal az embernek, hanem célzottan kivizsgálnak első körben (ezért is szokott olyan sokáig tartani, mire eljut egy pár a beültetésig).

Nincs gyerekem, még odébb van, de megértelek, hogy nincs kedved minden egyes ilyen bejelentésnél őszintén repdesni, hogy jaj de jó..., mikor nektek nem sikerült még.

Jó nem kell bunkonak lenni, de szerintem teljesen okés, ha belül nem örülsz neki szívből.