Másnak is rosszul esik ha terhes, boldog nőket lát, vagy kisbabákat toló anyákat, miközben te nem esel teherbe?

Ez nem irigykedés. Önmagát sajnálja az ember, zavarja, hogy miért nem jön neki össze.

Mindenkinek joga van az érzéseihez, annak is, aki idegenkedik ettől, de annak is, akit megviselt.

Engem is nagyon megviselt egy idő után. Rátett a tél, sötétség, kijárási tilalom, családi nehézségek. Nagyon magam alatt voltam. Igyekeztem elterelni a gondolataim (sokat festettem például, az segített), de bitang nehéz volt úgy magában is, nemhogy mikor kérdezgettek minket vagy megtudtam másokról hogy terhesek, szóval megértelek, Kérdező.

A 6-os válaszolóval nagyon egyet tudok érteni. 1 év után már a meddőségi kivizsgálás jogos, és a lelki terhen is enyhíthet.

Nekem ami még bevált, egy meddőségben jártas endokrinológus. Az ő segítségével nagy szerencsémre, hamar teherbeestem. Ez volt, ami enyhítette a sok hónapnyi fájdalmat.

Aki meg terhesen besértődik, mert másnak fájdalom, hogy nem terhes, hát, az se egy érzelmi IQ bajnok. Nem is kell feltétlen átélni azt a lélekmarcangoló fájdalmat, hogy valaki vágyik a gyerekre, elég lenne egy kis nők közötti empátia.

Ezzel érvelni meg hogy "ne érezz így, mert másnak szarul eshet aki terhes" nettó butaság.

#13

Te most komolyan azon siránkozol h mikor terhes voltál, nem rajongtak körbe azok ak8knek nem jött ösdze a baba?

Épp te írtad h kérdezgetett stb. Most akkor neked mégis mi esett rosszul?

A barátnőmmel 2 hét különbséggel lettünk terhesek (az ő javára. Úgy h mi 11 hónapja próbálkoztunk, nekik az első hónap volt)

7 hetesen elvetéltem.

Hát szép lett volna ha a barátnőm megsértődik azon h elvesztettem a babát!

Beszéltünk minden nap, elmentünk együtt babaruhát is venni. Ettől még bennem nyilván volt fájdalom, csalódottság, irigység (igazából olyan sok érzelem ami leírhatatlan)

Mikor nem jött össze a baba akkor is hasonló érzések kavarogtak bennem.

Nem azokra "haragudtam" akik terhesek, hanem a világra.

Nem hinném h ebben bármi elítélendő lenne

Dehogy azon siránkoztam, csak mikor örülhetett volna velem, inkább nem zaklattam ezzel, mert neki ez nem volt öröm. Még szabályosan engem állítasz be rossznak, mikor mindent megtettem, hogy neki ne fájjon? Nem ugrált körbe a kutya sem, de ő akivel esetleg beszélgethettem volna erről, sírt minden beszélgetés kezdemény után. Nekem is voltak kételyeim, ő már fordulhatott hozzám mikor terhes lett, nekem meg megkellett húzzam magam terhesen és úgy tenni mintha nem ultrahangra mennék.

Te se jártál az én cipőmben, hogy van képed ítélkezni?

Ebben a történetben senki se volt gonosz. Örülök hogy te engem találtál annak, így megvan a napi élvezkedésed.

"Nekem is voltak kételyeim, ő már fordulhatott hozzám mikor terhes lett,"

De ha olyan lelki állapotban van, akkor sem tudott volna segíteni a "kételyeiden". Hiszen nem volt még terhes!!!

"

Te se jártál az én cipőmben, hogy van képed ítélkezni?"

Csupán nem értem h ha a kérdezőt kioktathatod egy olyan dologról amiről fingod sincs, neked lehet ítélkezned felette, akkor feletted miért ne lehetne?

Gondoltam tágítom a perspektíváját azzal, hogy megmutatom, hogy az ilyesmi mások kedvét is mérgezi. A szívem szakadt meg a tesómért. Tényleg. De nem tolhatja rá senki a másikra a bánatát. Erre vannak a beszélgetős csoportok.

Szerintem jót tesz neki is ha ismeri mit gondol erről az aki vele kell hogy szenvedjen. Nem annyira mint ő, de átragad ha szeretik egymást a tesójával.

Írtam egyébként azt is, hogy tessen tovább menni rendes kivizsgálásra, meg a párját is nézzék meg. Abszolút nem támadásnak szántam, de míg nem a kisbabások körül forog a világ, úgy azok körül sem akik anyukák szeretnének lenni.