Másnak is rosszul esik ha terhes, boldog nőket lát, vagy kisbabákat toló anyákat, miközben te nem esel teherbe?

Mi 2 évet próbálkoztunk, de sosem éreztem így.

Nekem ez valahogy olyan "irigység szagú" en meg nem vagyok irígy.

Úgy voltam vele mindig is, biztos oka van, hogy nem jön...

Szerintem nem kellene ennyi idő után, ennyi évesen, idegenek látványa érzékenyen érintsen.

Gondolj bele, mikor neked végre összejön és boldogan sétálsz a nagy pocakoddal, valaki rádnéz és elbőgi magát, és elirigyli tőled a boldogságod. Nekem rosszul esne. Ez nem egy olyan dolog ami jár, hanem valami ami megadatik, ha minden úgy alakul.

Tedd fel magadnak a kérdést, boldogabb lennél, ha másoknak se lehet babája, mások se lehetnek boldogok, csak mert neked még nincs?

Nem hiszek abban, hogy bevonz az ember dolgokat, de az ilyen irigység olyan frusztrációt okoz, ami kicsit szerintem gátló hatású.

Mit szeretnél majd átadni a jövendőbeli gyerekednek? Irigységet? Hogy ne örüljön egy társa sikerének? Hogy ne tudjon másokkal együtt örülni? Hogy türelmetlen legyen?

Másik dolog. Ne csak te vizsgáltasd ki magad. Lehetsz akármilyen fiatal és egészséges, ha a párod vaktölténnyel lövöldözik.

Én is éreztem így,de akkor már nagyon rá voltam görcsölve. És igen egy kicsit irigykesés is, de akit megvisel azt megviseli és kész.

Azóta 4 éves a nagyfiam aki 2 év után jött össze(akkor voltam 24 a férjem 26) a tesóra is 1 évet vártunk.

Szerintem tök természetes amit érzel. Erre vágysz persze hogy sovárogsz utána és mindenhol ezt látod meg először. Próbálj egy kicsit elrugaszkodni a témától, nekem segített. Próbálj másra koncentrálni.

Szerintem semmi gond veled!

Engem is megviselt mikor sorra jelentették be az ismerőseink h babát várnak. Nekünk pedig még mindig nem jött össze.

Természetes dolog h irigykedsz arra ami másnak van, te is vágysz rá, mégsem jön össze.

Ettől nem vagy rossz ember. Csak most egy kicsit érzékeny.

Tudom h nehéz, de próbálj kicsit lazítani.

Közhelyes, de engedd el kicsit a dolgot, és csak a párodra illetve magadra koncentrálj.

Sok sikert kívánok

Szerintem normális, hogy nehéz.

Egyébiránt szakszerű, jól felépített meddőségi kivizsgálásra mennék a helyedben. Fiatal rokonunk is ugyanebbe a cipőben jár huszonévesen, másfél éve próbálkoznak. Neki is nézegettek TB alapon ezt azt, majd mindig hazaküldték azzal, hogy nincsen semmi gond, tessék próbálkozni. Majd elege lett és elment specialistához és meg is lett az ok. Most arra kezelik. Mélyen zsebbe kell nyúlni, de nem érdemes vesztegetni az időt akkor sem, ha még fiatal valaki.

Megérted oké, de azt még nem tudod milyen a másik oldalon lenni.

Tesóm is folyton sírt mert nekem hamarabb lett, és nagyon sokáig próbálkoztak. Én meg terhesen nem akartam rátenni egy lapáttal, és nem beszélgettem vele a babáról. Ő persze kötelességének érezte ezzel kínozni magát szóval kérdezgetett, amire én próbáltam a lehető legkurtábban válaszolni.

Tehát én ott voltam "egyedül", barátnőim még nem voltak terhesek, a nagytesóm aki addig tanácsokat adott az életben nem volt ott nekem, anyukám nagymamaködben lebegett, a férjem meg ugyanolyan egyedül volt velem ebben, mint én.

Nem tudtam örülni így annyira a terhességnek. Megértő voltam én is, de nem tudtam a kedvéért nem terhes lenni.

Ha azóta nem született volna gyereke, eskü szerintem ez éket vert volna közénk.

Ne irigykedj meg keseregj, hanem lépj! Rendes specifikált kivizsgálás, a párodnak is! Nem csak veled lehet bibi.

Van egyáltalán ovud? Tudatosan figyelj magadra.