Akinek ideig-óráig nem lehetett/nem jött össze a baba, hogyan "engedte el" a dolgot? Arra gondolok, hogy a betegség/helyzet kezelve volt folyamatosan, de mit csinált, hogy ne ezen járjanak a gondolatai stb?

Nekem az 'ideig-óráig' 10 évig tartott. Egészen addig nem tudtam elengedni, harcoltam. Orvostól orvosig, műtétről műtétre, lombikról lombikra jártunk, ezekhez igazítottunk mindent, nem mertünk előre, hosszabb távra tervezni.

Aztán a végén már kezdtünk nagyon belefáradni az egészbe, és kezdett előtérbe kerülni az, hogy 'de jó, hogy most nem kell menni sehova, hogy nincsenek kétségekkel teli várakozások'; én már féltem a sok hormontól...

Meghúztuk a határt, hogy melyik lesz az utolsó lombikunk. El is kezdtük, de a hormonkezelésel ellenére is spontán terhes lettem. Már a 3. trimeszterben vagyunk.

Szóval van ebben az elengedésben valami... Sajnos tuti receptet nem tudok hozzá adni, hogy ezt hogy kell, nekünk ki kellett égni ebben az egészben, hogy eljöjjön ez az állapot.

Talán pszichológus, kineziológus tud ebben jobban segíteni.

Nekem mindig összeférhetetlen volt az a két dolog, hogy a világon semmit sem szeretnék jobban, semmi sem fontos ennyire, de engedjem el, és ne tegyek, ne küzdjek érte...

4 év volt az ideig-óráig állapot. 4 évig, orvostól orvosig, nekem több műtétem is volt, vitaminokat szedtünk, méhpempőt ettem, hőmérőztem, épphogy csak nem woodooztunk ki egy babát.

Nálam egészségügyi okok miatt a lombik nem jöhetett szóba, így megbeszéltük hogy akkor örökbe fogadás, már tanfolyamra jártunk és pár napon belül mentünk volna először találkozni a nekünk kiválasztott kisfiúval, amikor eszméletlen rosszul lettem reggel. 4 nap múlva még mindig tartott az egész napos hányás és el is kezdtem fogyni így orvoshoz mentem, aki vérvételre küldött és már itt fekszik mellettem a 10 hetes kisfiunk.

Szerintem nincs összefüggés, hogy ha elengedi valaki, akkor azért jön össze. Szerintem véletlen egybeesés. Elmentem átjárhatósági vizsgálatra, előtte az ottani doki mogorván közölte, hogy azért nem jön össze a baba, mert rá vagyok feszülve. Engedjem el, és összejön. Majd megcsinálták a vizsgálatot, és kiderült, hogy mindkét petevezetékem el volt záródva. Tehát, ha elengedem, ha nem, az a petesejt nem jut át.

De a kérdésre válaszolva, nekem kellett pár év, hogy beletörődjek. De annyira szerettünk volna babát, hogy eldöntöttük, hogy örökbefogadunk. Ahogy egyre jobban belemélyültünk, akkor nyugodtam meg teljesen.

(Ja, és lombikkal is próbálkoztunk, de genetikai hiba miatt, sikertelenül)

Én tiszta (utó)téli depressziós voltam az egész dolog (meg a covid, bezártság, sötétség) miatt mikor összejött...

Akkor már majdnem 1 éve próbálkoztunk, ismert betegségem volt, de sokat javult. Endokrin dokihoz is elmentem és megkezdtük a kezelést, 1. hónap sikertelen, ez betette a hangulatomnak a kertkaput, eléggé rottyon voltam lelkileg, és már terveztem az átjárhatóságit.

Csak azért teszteltem hogy mert a gyógyszer/étrendkiegészítő miatt muszáj volt 1 nappal várt menzesz előtt, pozitív is lett (a kezelés 2. hónapjában). Pedig a depresszió mellett időzített szex, lh teszt, termékenységi síkosító, minden is volt, szóval ez az engedd el ez nem mindig hiteles tanács, sokszor az egészségnek kell utánajárni.