3 éve próbálkozunk és nem jön a baba.. Ti hogy bírjátok lelkileg??

Szerintem még sosem jutott eszükbe...

(szarkazmus)

"Nyilván az összes unokatesom barátnőim kolléga nőm kismamák..

Nekünk miért nem jön össze??"

Na nekem mondjuk itt nagyon összeáll a kép: nyilvánvalóan a környezeti nyomásra akarsz elsősorban szülni. Persze lehet, hogy akarsz is, de ez nem verseny. Nem viheted vásárra a méhedet csak azért, hogy megfelelj a társadalmi elvárásoknak... az eredmény egy ember lesz, akiért felelősséggel tartozol, és el kell tartanod, felnevelned, amivel a drágalátos kollégáid, rokonaid nem fognak foglalkozni.

Ne haragudj kérdező, de rettenetes a hozzáállásod, nem csoda, hogy ilyen görcsös szervezetben nem akar egy baba se megmaradni. Ha változtatsz a hozzáállásodon, akkor lehet előbb fogsz teherbe esni.

Voltatok kivizsgáláson? Csak bátorítani tudlak, hogy menjetek el, mert már az is megkönnyebbülés, hogy tudod tettetek valami lépést a cél felé, és ha kiderül a probléma, azt lehet kezelni.

Nálunk több hátráltató tényező is volt mindkét oldalon, azt mondták 2 év után, hogy lombikot javasolnak. Mi először máshogy próbáltuk megközelíteni, és csak a legeslegvégére hagyni ezt a lehetőséget. Életmód változtatástól kezdve ovu teszteken át a speciális síkosítóig mindent próbáltunk: pszichológus, természet gyógyász, közös imádkozás, költözés, munkahely váltás, vitaminok és már kilátásba helyezett kisebb műtéti beavatkozás. Végül 3,5 év után spontán összejött. 💝

Nagyon nehéz volt az az időszak, úgyhogy átérzem a helyzeted. Körülöttem is mindenki kismama volt, meg a nálam 5-10 évvel fiatalabb kolléganőim már a másodikat szülték. De nem szabad feladni. Én egyszerűen tudtam, hogy egyszer nekünk is lesz, nem lettem volna képes lemondani róla.