Hogyan viselitek ha valaki a környezetetekben teherbe esik?

Ez a helyzet mindig szembesít vele, hogy én ezt sohasem élhetem át, sosem leszek én a "következő". Mosolyogva gratulálok, aztán próbálom kivonni magam a társaságból és láthatatlanná válni. Szerencsére ezeket a bejelentéseket általában nagyobb családi rendezvényeken tartják, így nem olyan feltűnő, hogy nem érdeklődök a babáról, megteszik helyettem a rokonok. Előfordul, hogy kimegyek az udvarra vagy a mosdóba kicsit "nyalogatni a sebeimet". Nem borulok ki látványosan, nem sírom el magam, próbálok kedves és udvarias lenni, de képtelen vagyok örömet és érdeklődést színlelni, amikor a szívem szakad meg.

Nyilván örülök a boldogságuknak, de túlságosan fáj a növekvő pocak, az uh-képek, a babaágy, babkocsi, babaszoba és hasonlók látványa.

Attól függ, kiről van szó.

Ismeretlen, idegen? Kicsit irigylem, de boldog vagyok értük, hogy átélhetik azt, amire én még csak vágyok.

Ismerősöknél, barátoknál, rokonoknál: eléggé tud fájni, de jobban örülök nekik, mint amekkora a fájdalom.

Egy konkrét rokon imádni való - nem erőlteti a babázást, nem okoskodik, így náluk szívesen vagyok és szívesen babázok. Nekik örülök a legjobban.

Másik, férjem végi rokon okoskodó, osztja az észt, erőszakosan tukmálja a gyerekét, és folyamatosan bombáz a nektek mikor lesz már... és ha majd neked is gyereked lesz... című nótákkal. Rühellem, és miatta sajnos a gyerektől is tartok két lépés távolságot, bár tudom, nem a kicsi hibája, hogy az anyja ilyen. Na az ő esetében vagyok úgy, hogy az neki miért sikerült és nekem miért nem?

De ilyen az élet. Amit nem tudok megfejteeni, hogyan működik, hogy drogosoknak, alkeszeknek, teljesen egészségtelen embereknek is gyakran összejön, míg egészséges életmódúaknak sokszor nem...

Mindig feljött bennem a "le vagyok maradva" érzés és a csalódottság. Főleg amikor nálam 5-10 évvel fiatalabb rokon/munkatárs várta már a többedik babáját, nekem meg egy sem sikerült. De irigy nem voltam, mert tudtam, éreztem, hogy nekem is lesz egyszer. Inkább az érintett rosszul, hogy nem sikerült fiatalon szülnöm.

Végül 5 év várakozás után megfogant és utólag már teljesen máshogy fogom fel: rengeteget fejlődtem és érzelmileg is erősödtem a próbálkozós időszakban. Tökéletes az időzítés, még ha nem is így terveztem. 🤰☺️