Megéri évekig küzdeni a gyerekért annak akinek nem jön össze?

Ha valakinek kiskora óta az az álma hogy lesz egy családja saját gyerekekkel, nyilván próbálkozik addig amíg van egy kis esélye is.

Az én anyukámnak is elvileg nem lehetett volna gyereke, viszont most én itt vagyok, és tudok neked választ írni, plusz van kettő testvérem. Szóval aki nagyon akar és ez az álma az nem fogja pár próbálkozás után feladni...

Nekem már van egy lányom, sajnos a kistesó nem akar összejönni.

És a válaszom: nem! Egy gyerek annyi öröm, hogy azt más nem tud megadni.

Nem ilyen egyszerű. Ehhez el kéne fogadni azt a tényt, hogy akinek csak kínkeserves úton módon lehet gyereke, az pl genetikailag nem a legalkalmasabb arra, hogy szülő legyen (egyik vagy másik oldal esetleg mindketten egyszerre) . Ezért, hogy ezt leírom eleve le fognak pontozni, élőszóban meg kb meg is köveznének, mert mindenkinek joga van szülőnek lenni, és ők szomorúak és csalódottak, és amúgy is az én kva anyámat, hogy ezt merem mondani.

De attól még a tény tény marad, hogy őnekik az nem tetszik. Tehát jön az évekig tartó orvosi hacacáré, a sikertelen próbálkozások, sok kudarc, és amikor már sehogy nem bírják tagadni a tagadhatatlant, akkor hajlandóak egyáltalán megfontolni az örökbe fogadást. Valahol érthető, hisz emberi ez a reakció, de ezért hajlandóak évekig szenvedni, hátha végül csoda lesz és nem kell elfogadni, hogy nem alkalmasak szülőnek biológiai értelemben.

Szinte minden válasz irreleváns. Az enyém is.

Mi lenne, ha az válaszolna, aki érintett?

Aki éveket küzdött a gyerekért, majd sikerült. Megszületett.

Mesélje el Ő, hogy megérte-e.

"Én soha sehol nem látok boldog szülőket. Egy darab olyan anyukát sem látok, akin az a sokat emlegetett földöntúli boldogság látszana."

Egyetértek veled, amiket írtál, de ebben nincs igazad. Van az unokatesóm, na ő tényleg él-hal a gyermekéért. És volt élete a gyerek előtt is.

De a legtöbb anya tényleg befásult, élettelen, aki hogyha a gyermekei nem lennének, nem lenne értelme az életének. Csak azt felejtik el sokan, hogy az anyaság-apaság nem élethosszig tartó felelősség, hanem véges és múlandó. És ezt nem képesek felfogni, rátelepszenek a gyerekükre.

#6! Inkább azért kéne elnézést kérned, hogy gyerekgyűlölőként a gyerekvállalás topikba jársz idehányni az ostobaságaidat rendszeresen. Te megtaláltad önmagad? Nem úgy néz ki. Akkor ugyanis nem itt lebzselnél, hiszen nem érdekelne, közöd nincs hozzá. Miért nem a szipi-szupi életeddel foglalkozol? Nincs életük? Nincsenek céljaik? Elég egysejtű lehetsz, ha neked egy cél kizárja az összes többit. Neked akkor a férjed az? Tehát munka, barátok, hobbi már nincs? Mert képzeld, gyerek mellett is több részből áll az élet. A gyerek az egyik.

Amúgy a környezet mindig olyan, mint maga az ember. Én például egy csomó kiegyensúlyozott, boldog anyukát, és amúgy embert ismerek. Nem fura, hogy csak nálad befásult mindenki?🤔