Aki szeretne babát de nem jön össze hogy tudja ezt elviselni?

Utolsó: sokszor olvasom, hogy 6 évet vártatok. Így utólag mégis úgy érzem, elfelejtetted, milyen érzés volt.

Mi kerek 1 éve várunk, a korunk miatt meddőségi centrumba járunk és lassan indul az első stimulációnk is. Ciklus közben nem problémázok, de amikor megjön, pár napig kegyetlen rossz és akkor tényleg nem vagyok kíváncsi más babahíreire.

Tudatosítottam, hogy nekünk várni kell, ez van. Sajnos nem mindenkinek jön össze gyorsan, de ez nem is úgy működik, hogy most rögtön szeretném. Persze, amikor mégcsak terveztük, hogy ekkor és ekkor kezdünk próbálkozni, akkor én is úgy gondoltam, hogy olyan 3 hónapon belül terhes leszek. A férjem sokkal józanabb volt, már akkor mondta, hogy ez eltarthat egy darabig, a környezetünkben nem egy pár van, akik 5-8 éveket vártak.

Én egyébként egész jól viselem lelkileg, kivéve azt a pár napot, amikor menzesz előtt vagyok, és kicsit elhitetem magammal, hogy most biztos sikerült, aztán meglátom a negatív tesztet. Az nem könnyű. De aztán átállítom magam úgy, hogy kezdjük újra, egyszer majd sikerül.

1 éve próbálkozunk, tehát nem annyira hosszú ideje, tudjuk viszont, hogy a férjem oldalán vannak gondok (nem megfelelő a spermakép), de igyekszünk tenni ellene. Bevallom, amikor ezt megtudtuk, akkor kiborultam, legalábbis belül, de aztán igyekeztem átirányítani az agyam a pozitív gondolkodásra.

Nekem endom van. Műtve lettem vele 2020 nyarán. Kaptam hormont amit a műtét után szedni kell.

Jövő hónapban megyek Fülöp doktorhoz mert azóta se jött össze a baba.

Mi több mint egy éve próbálkozunk.

Engem megvisel legbelül viszont nem mutatom ki, csak a férjemnek.

Zavar amikor látom hogy ez is terhes, meg az is terhes, ez mindjárt szül, az meg már túl van rajta. És utálom amikor azt mondják nekem hogy ne agyaljak mert amiatt nem jön össze.

Hát köszönöm....

Jah és állandóan kérdezgették tőlem, mikor új munkahelyre kerültem, hogy házas vagyok-e , van e már gyerekem? Ő már ennyi idősen férjhez ment, ő már ennyi idősen szült. Az emberek sajnos nagyon tapintatlanok tudnak lenni. Nem illik áradozni annak kicsi babáról , akinek még nem lehet és házasságról sem akinek ez nem jött el az életében és vágyik rá. Ez intelligencia kérdése is.

Nekem is van olyan ismerősöm, akinek nem jön a gyerek össze, de soha nem szoktam beszélni az enyémről. Ha megkérdezi, igen, jól van, de ennyi.

nehezen...mi másfél éve próbálkozunk.

A legnehezebben viselt dolgok a terhességbejelentések körülötted, főleg olyanoktól akik még utánatok kezdtek el próbálkozni és közben amikor látod, hogy a baráti társaságban is már elkezdik a babaprojektet, és tudod, hogy lassan mindenki bejelenti körülötted a nagy hírt , de te még mindig ott tartasz a kapcsolatodban ahol eddig: sehol...

Engem most az is megvisel, hogy a huszonéves sóginőjék is bejelentették, hogy elkezdik a babaprojektet és amikor meghallotta, hogy nekünk már másfél éve nem jön össze, akkor elkezdett tanácsot osztogatni, hogy de hát szedjek babaváró vitamint stb stb...

Akkor azt hittem letépem a fejét..:D De persze tudom, hogy nem rosszból mondta, csak neki fogalma nincs arról, hogy milyen érzés másfél éve várni...

és hát igen, ilyenkor azt veszem észre, hogy azok a nők akiknek már régóta nem jön össze, eltávolodnak a többi nőtől akik most kezdik vagy akiknek hamar összejött a baba, mert hajlamosak kéretlen tanácsokat osztogatni, meg hajlamosak éreztetni veled, hogy jobbak nálad, mert ők bizony nem stresszeltek rá és nézzük meg hogy milyen hamar össze jött nekik...

Az ilyen nőktől nagyon nagy távolságot kezünk el tartani, és bizony ilyenkor azoknak a nőknek a társaságát keressük, akik szintén sokat vártak a babára vagy akik hasonló szituációban vannak mint mi, hiszen egyedül ők értenek a nyelvünkön ilyenkor, és egyedül ők tudnak empatikusak lenni velünk.

Azoknak a nőknek akik most kezdenek el próbálkozni, illetve azoknak a nőknek akiknek hamar összejött a baba fogalma nincs arról, hogy hányféle csodavitamint, csodaszert, csodapózt, csodatornát, csodajógát, intim tornát, meditációt, mg pszihológust is bevet egy nő, amikor nem jön a baba és akkor egy ilyen jó szándékú tanács nem esik túl jól.

Már előre félek attól, amikor bejelentik ők is a nagy hírt..

főleg ha hamar összejön majd nekik.

Bevallom nem biztos, hogy a legjobban fogok reagálni , de hát ezekre a bejelentésekre fel kell készülni.

Igazából sokat gondolkozok azon, hogy miért nem foglalkozik ezzel a témával többe a pszihológusok, mert igenis sokunknak segítségre lenne szükségünk, arra hogy megmagyarázzák, hogy ilyenkor ne legyen lelkiismeretfurdalásunk, és attól hogy így érzünk még nem vagyunk gonosz , szívtelen , irigy emberek hanem teljesen normális , egészséges ahogy reagálunk.

Persze nyilván vannak nagyon szent emberek is , akik tiszta szívből tudnak örülni az összes terhesbejelentésnek és ha egy olyan nőtől hallják a legtrendibb tanácsot, hogy ne stresszelj rá, akinek első hónapban összejött akkor is csak arra gondolnak, hogy jajj biztos igaza van és de cuki, de azért valljuk be a legtöbb meddőséggel küzdő nő nem így reagál adott helyzetben.

Sajnos nagyon sok nőnek valószínűleg még a teljesen természetes érzéseivel is meg kell küzdenie ilyenkor és jó lenne ha valaki megnyugtatna minket , hogy ez normális és segítene abban, hogy mégis hogy kezeljük ezeket a helyzeteket.

És nyilván most nem arról van szó, hogy ilyenkor senki örömének nem tudsz örülni, mert amikor a szintén régóta babára vágyó barátnőd jelenti be , hogy terhes aki tudja, hogy min mész keresztül és akiről te is tudod már hogy min mehetett keresztül, annak te is tiszta szívből tudsz örülni, vagy azoknak az embereknek, régi barátoknak akik fontosak neked, de a kollégának meg a távoli ilyen olyan rokonoknak , főleg ha dicsekednek is vele hogy milyen hamar összejött nekik, meg tanácsokat osztogatnak, azoknak a legtöbb nő nem tud örülni.

Hát....nem könnyű, de hát ez van.. ez is csak egy élethelyzet, amit meg kell tanulni kezelni.