Hogyan lehet elviselni esetleg szeretni a tanulást?

Fontos, hogy érdekeljen amit tanulsz. Gimiben hiába voltak jó jegyeim, nem mondanám, hogy szerettem tanulni. Néha elkapott valami, és akkor még a legunalmasabb dolgokat is szívesen tanultam meg, de ez aztán hamar el is múlt mindig:D

Egyetemen érdekel, amiről tanulok, ezért könnyebben rá tudom venni magam a tanulásra is, annak ellenére, hogy elég nehéz a tananyag. Közben pedig rájövök, hogy a való életben is hasznos lehet ez a tudás, ez pedig szintén ad a motivációhoz. Ha például egy magyar, vagy mérnöki szakon kellene lennem, én sem tanulnék szívesen...

"Van sok ismerősöm akik mondják, hogy "jaj , de rossz, hogy már nem tanulhatnak""

Vilagositsd fel oket, hogy tévednek.

Nekem az egyetem elvégzése után jött az az erzes, hogy elég volt, nem akarok többet vizsgázni, úgyhogy se doktori programra, se szakiranyu tovabbkepzesre nem tudtak radumalni, csak valami kis tanfolyamfeleket vállaltam be (szóval azért mégiscsak vizsgáztam, na), mostanaban meg leginkább a pedagogus minositesesdirol nem akarok hallani. Ezzel együtt azért szeretek okoskodni, mint biztos te is, csak azt nem akarom, hogy megint osztalyozzanak meg ilyenek.

De azért ne zard le teljesen ezt az egészet, hátha később még megjon a kedved megint. Én is lehet, hogy egyszer majd mégiscsak belemegyek a minősítésbe. Vagy nem. 😉 De az semmire se jó, tényleg, viszont huszonévesen egyetemet végezni, az igen, az valami, annak van ertelme. Legalább valami alapkepzest, na! Majd ha érzel magadban motivációt. Másképp szenvedés lenne, szóval rabeszelni ne hagyd magad - csak tudjál róla, hogy ott van a fejedben egy diploma. 😉