Aki szeretne babát de nem jön össze hogy tudja ezt elviselni?

"Ezt úgy írod #1-es, mintha az örökbefogadás egyik napról a másikra menne"

Miért, a depressziózás élethosszon keresztül jobb, mint örömmel várni egy hosszútávú cél beteljesülésére? Szerintem nem, de kinek mi...

Nehezen. Főleg a bunkó, tolakodó megjegyzések nem hiányoznak a családtól, szerencsére a covid miatt nem találkozunk annyit.

Az is nehéz, hogy látom, ismerősöknek nagyon hamar sikerül, és majdnem szétmennek, mert apuka mégis visszakozik 3. trimeszterben, hatalmas patáliák, családi dráma...

Mi már a 9. hónapnál járunk, most már elkezdtük magunkat kivizsgáltatni, ráadásul ovutesztelek mert van pár nap kilengés a ciklusomban és jó tudni, mikor legesélyesebb. Szóval hogy még így is mennek a hónapok eredménytelenül, nehéz. Férjemnél minden OK, nekem is szép lett a 3. napi hormonsorom és az UH-m is, szóval egyre érthetetlenebb a dolog. Mozgunk, megfelelő vitaminokat szedünk, nem igazán stresszelünk.

Itthonról dolgozunk, áldás és átok - kezdek beszűkülni, rossz hogy éttermezni se tudok a barátnőkkel elmenni és kiszakadni, másrészről meg sokkal nyugisabb időszak, mint amikor bejártam a melóhelyre.

Minden hónapban próbálunk valami újat, férjem elkezdett eljárni futni a hideg ellenére hogy kiszakadjon, én újféle étrendkiegészítőket is szedek, meg elkezdtem festeni. Tényleg az a legrosszabb, hogy nem tudunk ugye pld. elmenni síelni se, hogy egy kicsit elvegye a gondolatainkat az egészről.

Tavaly kezdtünk el próbálkozni, aztán elég hamar összejött, de missed ab lett, mert a 10. heti ultrahangon nem volt már szívhang. Utána nem kellett sokat várnunk és próbálkozhatunk azóta, eddig sikertelenül. Párom most volt spermavizsgálaton, nekem IR, PCOS,pm kezelve, a hormonsor eredményem elég jó lett, így kíváncsi vagyok, hogy mi fog páromnál kijönni. Még van 1-2 opció nálam is, de igyekszem nem ráfeszülni, ami elég nehéz. Ahogy 7-es is írta nem sok opció van a kimozdulásról, főleg hogy mi külföldön élünk, így még egy kiadós shopping is megtenné, de nem lehet.

Ami szerintem a nőket inkább megviseli, hogy a baráti, ismerettségi körben rengeteg posztolnak, jelentik be a terhességüket, és közben meg azt gondolják, hogy én vajon mivel érdemelhettem ezt ki. Viszont az sem tudhatjuk, hogy mások éppen mennyit vártak ugyanúgy a gyermekáldásra. Van pár mondat, amit mantrázok...reméljük beválik.

Mi tavaly március óta próbálkozunk. Már 8 hónappal előtte is szerettünk volna, de egy fontos vizsgára készültem, és nem akartam hogy esetleg terhesen a sok stressz megartson. Elég rosszul viseltem a sikertelen hónapokat, aztán októberben pozitív lett a tesztem. Sajnos missed ab lett, az az egy hónap szörnyű volt, amíg a kontrollvizsgalatokra jártam, meg vártuk hogy spontán beinduljon a vetélés... Nem indult be, úgyhogy novemberben kismutet, azóta várunk, a doki 2 ciklust javasolt, de a covid-oltás miatt március végéig várnunk kell.

Nekem roppant hosszúnak tűnik ez az idő. Missed után igyekeztem a karácsonyi készülődés fókuszálni, most próbálok egy kis sportot beiktatni, le kéne adnom 5kilot, úgy veszem, hogy most így legalább van rá lehetőségem. Elkezdtem újra zongorázni, ez leköt. Néha nehéz, főleg hogy a családban 4 helyen várnak babát, kolléganő szintén, ráadásul pont akkorra, mikor a miénknek kellett volna születnie.

Igyekszem értékelni, hogy most még van lehetőség kettesben romantikazni a férjemmel. Gyerekekkel nehezebb lesz