Úgy érzem csak hiteget a feleségem?

Lehet, hogy a feleségednek is csak most forrott ki, hogy ő valójában nem akar gyereket. Mostanra lett benne biztos, most merte kimondani.

Akár folytatni akarod ezt a házasságot akár nem, egy pszichológust mindenképp keress fel. Biztos, hogy nem könnyű feldolgozni ezt az egész sztorit. Azt is gondold át, biztosan neked való-e bizonytalan ideig nem aludni, nem szexelni, ingázni a munkahelyi baromságok és az állandó gyerekvisítás között. El tudod-e viselni türelemmel, hogy ha otthon vagy, a fenekedben van egy gyerek. (Szó szerint a fenekedben) Követ mindenhová. A WC-re is, az ágyba is, a dolgozószobába, a füledbe visít és rángatja a ruhádat, ha épp telefonálnál. A pároddal nem tudsz egy értelmes mondatot váltani, mert a gyerek félbeszakít. Nem tudsz tőle nyugton enni, mert csak a te tányérodból érdekes a kaja. Biztosan el akarod dobni ezért az életért a feleségedet?

Az élet igenis pofonegyszerű. Várható volt sajnos, Nagyon szurkolok, hogy találj egy kedves nőt, akivel családot alapíthatsz. Hidd el, sokan vannak.

31-esnek: a gyerek cask akkor idegesítő, ha elrontod...

szia ! nem olvastam végig a válaszokat, de igen én is arra gondoltam, hogy talán fél a gyermekvállalástól...

Én is félek azt hiszem...

Múlt héten életemben először beszéltem pszichológussal, és a vele való beszélgetésen is rádöbbentem, hogy igen...tulajdonképpen bennem soha nem volt olyan igazán hatalmas vágy egy gyermek után..

talán nem is a vágy, inkább az, hogy nem tudom elképzelni magam anyaként, mivel nem volt gyerek a családban...

emlékszem , amikor ismerősöknél voltunk anno 15 éve, igaz akkor még nagyon fiatal voltam, de akkor is kb azt éreztem, amikor néztem a babát ott feküdni az ágyban magatehetetlenül, hogy úristen én erre még nem vágynék...

most már szeretnék nyilván babát, de pl. amikor anno huszonévesen az exemmel voltam együtt, akkor sokkal érettebbnek éreztem magam és nőnek...nőnek úgy istenigazából..

most ezt nem érzem...gyereknek érzem magam és a párom is..

a jogsit is nekem kell megcsinálnom, mert párom nem akar..

nagyon jó ember, meg nagyon cuki imádom, de tulajdonképpen talán nem érzem rajta azt a férfias , határozott erőt , ami adna egy biztonságérzetet..

talán engem ez zavar..

na már most a barátnődnek ezzel nem lehet gondja, mert a leírásod alapján, te nem egy játékfüggő nagy gyerek vagy...

viszont ezer más félelme lehet...

nem lesz magára ideje(ettől is félek én is) :D

meghízik

lehet, hogy a lombikot, illetve az inszeminációt ő nem tartja természetesnek és ezért irtózik tőle...

lehet úgy van vele, hogy még vár, hátha összejön természetesen, aztán majd később ha nagyon muszáj akkor beleveti magát a meddőségi kezelésebe...

szóval ezer oka lehet...az a lényeg , hogy ülj le és beszélgess vele, kérdezgesd róla, hogy mitől fél, miért szeretne még várni stb stb...

próbálj vele kommunikálni...

a nőkben sztem azért van néha nagyobb félelem , mert az ő testüket és az ő életüket sokkal jobban megváltoztatja a gyermekvállalás, mint a férfiak életét..

ti elmentek dolgozni majd, addig mi leszünk otthon egész nap a gyerekkel, a ti testetek nem megy át hatalmas változásokon, ha véletlen válásra kerül a sor, ti férfiként könnyebben találtok új kapcsolatot , mint mi egyedülálló anyaként...

és ez nem azért van mert bennetek nem bízunk, hanem mert nyitott szemmel járunk a világban és látjuk, hogy mik vannak...

rengeteg félelem és blokk lehet a nőkben..

akár anyós is bekeverhet, mert sok nő (én is) attól is félhetünk, hogy az anyós majd uralkodni akar a gyereknevelésben is és akik olvasgatnak fórumokat, bizony erre is számtalan példa létezik, hogy az amúgy is uralkodni vágyó anyóssal a viszony még nehezebb lesz a gyermek születés után...

áh szóval...tényleg rengeteg félelem lehet egy nőben , mivel mi ilyen kis buta módon gondolkozunk..

én is azt mondom, hogy keressetek fel egy jó pszihológust, aki segít ezeknek a lelki blokkoknak a feloldásában.