Hogyan tovább, ha semmi esély?

Köszönöm a válaszokat és a segítséget mindenkinek!

Próbálok reagálni minden felvetésre:

esélytelenség: fizikai akadályról van szó, a méhem túl fejletlen, a petefészkeim pedig nem működnek (vagy nincsenek is, legalábbis UH-n nincsen nyomuk), természetes ciklusom soha nem volt, tablettával kell pótolnom a hiányzó hormonokat.

párkapcsolat: van párom, együtt élünk évek óta, de nem akar elvenni, és az örökbefogadásra sem nyitott, mivel az előző házassága is ráment a sikertelen lombikokra és a várakozásra, érthető módon besokallt az egésztől; a kapcsolatunk elején még lelkes volt, tervezgettük, hogy összeházasodunk majd, örökbefogadunk majd, de aztán "rájött", hogy öreg ő már ehhez, fölösleges macera, én meg próbálok beletörődni.

örökbefogadás: hosszadalmas, megalázó procedúra, éveket kell várni, és házassági papír nélkül nem adnak egészséges kisbabát.

háziállat: van 2 cicánk, de nem gyerekpótlékok, a macskaságuk miatt szeretjük őket

gyerekekkel kapcsolatos foglalkozás: nem tervezek pályát módosítani, de el nem tudom képzelni, hogy mások gyerekével foglalkozzak napi szinten:/ Amúgy jól kijövök velük, a családi összejövöteleken szinte mindig én vagyok az ügyeletes "gyerekcsősz", akkor és ott élvezem is, de az ilyen találkozók, összejövetelek után ők mennek szépen haza az édesanyjukkal, nekem meg marad a nagy üresség :(

Amúgy 30 éves vagyok, pont abban a korban, amikorra már szerettem volna feleség és édesanya lenni, a barátaim, régi ismerőseim mind sorra házasodnak, gyerekük lesz, haladnak az életükkel, én meg csak... hát, létezek, és úgy érzem, nem azt az életet élem, amit szeretnék. Egy kicsit túloztam talán azzal, hogy nem akarom megérni az öregkort, de szorongással tölt el a gondolat, hogy szépen lassan minden ismerősöm "elkopik", mert családjuk lesz, gyerekeik, majd unokáik, én meg a végén teljesen egyedül maradok...:'(

Józan ésszel tudom, hogy gyerek nélkül is lehet szép, tartalmas, teljes életet élni, léteznek más életcélok is, mint a családalapítás, csak azt nem tudom, hogyan, merre...

A sportok, adrenalindús tevékenységek nem lenne rossz gondolat, de én pont nem erre vágyom...:( Búvárkodás, túrázás még oké (ejtőernyőzés, hegymászás kizárt), de folyamatosan ott motoszkálna bennem, hogy mondjuk halak bámulására pazarlom az időmet, amikor inkább mesét olvasnék a gyerekemnek, vagy segítenék nekik leckét írni, ahogy túrázás közben is az járna a fejemben, hogy mennyivel érdekesebb lenne, ha családostul mehetnénk.