Hogy éltétek meg/ dolgoztátok fel, hogy érintett az, hogy nem lehetett gyermeketek? Mert vagy kifutottatok a korból vagy egészségügyi probléma akadályozta meg.

Kedves Kérdező! Nem kötözködni akaro, de tényleg érdekel: ha egy örökbe fogadott gyereket azért nem tudtál vállalni, mert egyedül lennél vele, 0 segtséggel, akkor a saját gyermekkel mi lett volna más? Akkor lenne segítség? Nem lennél egyedül?

A kérdésre válaszolva: nem tudom, hogyan lehetne ezt feldolgozni és bele sem merek gondolni. Valószínűleg sosem múlik el a vágy, maximum csitul és egyre ritkábban tör rá az emberre. Mint mikor meghal egy szeretted, egyre kevéséb fog fájni és megtanulsz együtt élni a hiánnyal.

Most töltöttem a 48-at és sajnos nekem sincs komoly kapcsolatom, nincs gyerekem és mit szépítsek, édesanyámnál lakom. (Természetesen a költségeink nagyját én állom, de a lakás nem az enyém.) Kb. 10 éve engedtem el a gyerektémát, és azóta már nem jut minden nap eszembe... Ebben a 10 évben tudom, hülyén hangzik, kialakítottam egy olyan életstílust, ami egy huszonévesre jellemző, a kötelező marhaságokat leszámítva. Úgy értem, hogy nem éretlen huszonévesként viselkedem/öltözködöm közel 50 évesen, hanem:

-adok a külsömre

-sokat edzek, rendszeresen járok kozmetikushoz, fodrászhoz, körmöshöz

-odafigyelek az egészségemre: nem gond eljutnom a szűrővizsgálatokra, fogorvoshoz is rendszeresen járok

-"gyakran" randizom (gyerekes házaspárokhoz képest), ilyenkor jöhet a mozi, színház, borkóstolás, kisebb utazások stb.

-szoros kapcsolatot ápolok a rokonaimmal és a (főleg gyerekes) barátaimmal (azzal a kevéssel, akik nem piszkálnak a gyerekvállalással)

-a karrierem olyan, amilyen, szerintem erre is lehet építeni, én nem ebbe az irányba mentem, de még bármit hozhat az élet

El kellett gyászolnom a gyerekezés, unokázás gondolatát, ez évekig eltartott. De meg kellett tanulnom, hogy maga az élet, a saját életem is annyi boldogságot, nevetést tud adni, ami segít tovább haladni.

12es vagyok. Tudom, bocsi, hogy nem a kérdésre válaszoltam, sajna érdemben nemtudok hozzászólni, csak figyelgetek, ki hogyan dolgozza ezt fel. Le a kalappal előttetek.

Viszont nem okoskodni akartam, csak segíteni, énis inzulinos cukorbeteg vagyok ezért állítom biztosra, csak segíteni akartam, hátha más lehet a gond :(

Az én válaszomat sokak lepontozzák majd utólag okos az ember Enis úgy vagyok vele

Volt egy abortuszom fiatalon És azóta Bar látszólag minden rendben nem sikerült a baby most meg már Enis a határán vagyok korban amit még bevállalnèk.

Örökbe fogadni nem szeretnék én sem, család sem támogatná.