Hogyan segíthetnék a férjemnek?

Nagyon rosszul fogja fel a férjed ezt.

Van erre kezelés. Kapaszkodjon ebbe.

Ne legyetek ennyire empátiahiányosak. Ha egy nőnek mondják, hogy csak lombikkal lehet akkor sajnáljuk, mert szegény.Ha egy férfinak mondják, hogy pocsék a spermaképe akkor se húzzuk meg a vállunk, mert neki az legalább akkora csapás.Sérül az önképe és legalább annyira megrettenhet, mint egy nő akinek csak a lombik adhat gyereket, főleg mert a lombik sem jelent garanciát, mert van akinek az sem sikerül.Miért másabb a kérdező férjének az elkeseredettsége ,mint egy nőé?

Biztasd és támogasd kérdező.Nem sajnálni kell ,de megérteni az első ,,sokkhatás" okozta kedvetlenségét.Ha pedig nem javul a spermaképe még mindig ott a lombik.

Utolsó, ez nem empátiahiány, hanem reális hozzáállás a problémához. Azt is belefűztem, hogy az első sokk az lehet rossz, de nem szabad bennemaradni ebben a mantrában, mert ezen az úton nem visz előre.

Engem meddővé nyilvánítottak. Lombikkal lettem terhes. Tudom mi az útja ennek. Azt is tudom, hogy mindenki másképp dolgozza fel. De egy dolgot láttam: aki csak arra tud koncentrálni, hogy szegény ő neki nem megy természetesen és milyen csapás ez a nőiességére/férfiasságára azokat lelkileg sokkal jobban megviseli. Természetesen időt kell adni az embernek magának, hogy ezt elfogadja, de másfelől meg pont az ha tevékenyen próbál tenni ellene, utánajár a dolgoknak, azzal sokkal könnyebb, mert megtapasztalja, hogy van megoldás. Plusz találkozik más párokkal, akik hasonló helyzetben vannak. Van akinek ez is tud segíteni. Nah nem az együtt kesergés, hanem a pozitív tapasztalatok, sikertörténetek.

Nehéz kérdés. Senki nem mondja, hogy egy nő vagy egy férfi esetében egyiket vagy másikat jobban kell sajnálni. Nem kell sajnálni senkit sem! Alapvetően az a megoldás, hogy nem hagyod, hogy belemerüljön ebbe a dologba. Hajtani kell tovább, élni az életeteket, aztán ha az első sokk lement, el lehet kezdeni lombikról beszélgetni.

Elmondom a mi helyzetünket. A férjemről viszonylag fiatal korában kiderült, hogy valószínűleg nem lehet gyereke természetes úton, olyan rossz volt a spermaképe. Akkor volt 32 éves, házas. Az exfelesége azonnal elhagyta emiatt. Gondolatod, hogy mennyire zakkant meg... Aztán fél év múlva elkezdtünk randizni, és rögtön elmondta a helyzetet, de végül az oldotta fel a görcsöt a lelkében, hogy amikor úgy láttuk, hogy itt az idő a babára, akkor bejelentkeztünk egy meddőségi központba. Végre volt egy út, egy irány, ami felé közösen haladhattunk. Most látom rajta, hogy bizakodó és várja az első lombikot, nyoma sincs annak a szomorú tekintenek, amit akkor láttam rajta, amikor kisgyereket látott. Csak az lesz hatásos, ha felálltok és együtt indultok tovább.

Férjemnek is nagyon rossz lett a spermaképe, ő is összezuhant akkor... Szerintem ez a férfiakat nagyon rosszul tudja érinteni. Természetesen sokat segít neki, ha támogatod, mellette vagy. Egyébként javasolni tudom, hogy menjen el egy urológiai vizsgálatra, férjemnek herevisszér tágulatot állapítottak meg, valószínűleg az okozta a rossz spermaképet. Megműtötték és vitaminokat javasoltak neki (vannak férfitermékenységet javító vitaminok). Márciusban kell megismételni a spermaképet. Ha nem lesz elég jó, akkor inszemináció lesz a következő lépés.

Most már lelkileg jól van :) Jó, hogy kiderült a probléma és tudja, hogy van rá megoldás.

Hatos vagyok. Aki leszavaz ott, árulja már el, hogy mi a fészkes fene nem tetszik a hozzászólásomban. A saját sztorim vagy az, hogy nem kell sajnálni senkit?

A sajnálat lekezelő. Én nem sajnálok senkit. Vagy segítek neki, vagy nem fecsérelem az időmet arra, hogy sajnáljam, mert azzal senki nem segít a másikon.

Itt csak az segít, ha nem hagyod, hogy depresszióba merüljön miatta. Mivel az én férjem is meddő, tudom, hogy miről beszélek, tudom, hogy hosszú távon mi működik.