Ha szerettük volna a babát és minden körülmény adott, akkor most, hogy teherbe estem, miért érzem magam kétségbeesve? Volt még valaki így?
Már fél éve szerettünk volna kisbabát, de nemrég jött csak össze, 8 hetes terhes vagyok, de egyre több a kétségem, hogy tényleg jókor jön-e? Mitől van ez? :( amúgy minden rendben a párommal és az életemmel is, a kicsire is már régóta vágyok. Tegnap is sírtam és nagyon nagy bűntudatom van emiatt.
24/nő
Hormonok miatt
Elsőre is így volt, tesóval is így van.
Elsőre a szülés előtt 1 hónappal sírtam, hogy nem lehet-e visszacsinálni
😂😂😂😶
És nem a szüléstől tartottam
A szüléstől én se tartok MÉG, leginkább azért, mert az van bennem, hogy majdnem az összes nő végig bírja csinálni, akkor én is..
Én attól félek, hogy lesz egy vldtelen kicsi gyrekem, akiről nekem kell gondoskodni majd, mert nem másé, hanem csakis a miénk. És már előre azon őrlődöm, hogy nem akarok rosszul bánni vele :(((
Én folyton azon gondolkodtam, hogy biztos képes vagyok egyedül ellatni egy csecsemőt? Hogy fogom nevelni? Mit csinálok, ha elkezd sírni? Hogy nyugtassam meg?
Aztán a tesónál, mi lesz velem egy ovissal és egy csecsemővel? Mi van, ha a nagy féltékeny lesz? Mi van, ha nem fogom szeretni a kicsit, mert meg egy kicsit nem tudnék ugy szeretni, mint a nagyot? Mi lesz, ha elrontok valamit? Hogy találjam meg az egyensúlyt?
Szóval millió kérdés, ketely volt bennem és mindket esetben a helyzetek adták magukat. A reakcióm természetes volt, és butaságokon agyaltam, mikor mondjuk azt gondoltam, nem fogom szeretni valamelyiküket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!