Mi az a körülmény, vagy "dolog", ami nyomaszt, mégis elszántan babát terveztek?

Nalunk az a dolog "nehezit", hogy fel eve szultem meg az elso babankat. Imadjuk ot, egymast is renduletlenul szeretjuk, meg az eletunket ugy, ahogy van. Szules utan probaltam fogamzasgatlot szedni, de nem jott be, ket honapja nem szedek semmit. Es nem igazan vedekezunk. Megemlitem a ferjemnek, hogy a heten peteeresem lesz, o visszakerdez, hogy akkor hasznaljunk-e valamit, majt nezunk egymasra es mindketten egy vallranditassal atlepunk a tema felett.

Akarjuk is, meg azt is tudjuk, hogy meg varni kellene. Az eszunk sugja az egyiket, a szivunk a masikat. Kedden lesz ket hete, hogy peteeresem volt, elvileg szerdan kellene megjonnie, de mar naponta tobbszor elojon, hogy talan van mar meg egy gyermekunk, a ferjem mar a hasamat is simogatja es latni veli, hogy nott (pedig lapos, mint a deszka, no komment).

Fogalmam sincs, hogy mi lesz ennek a vege, attol tartok, hogy vagy orulni fogunk, ha nem vagyok terhes, vagy csalodottak leszunk (inkabb az utobbi). Mindenesetre ugy dontottem, hogy ha most nem sikerult, akkor ismet elkezdek egy fogamzasgatlot es varunk meg par honapot. Vagy nem. Hm, teljes a hatarozatlansag nalunk...