49 évesen harmadik gyerek mennyire szabadna, nem szabadna?

Ez teljesen rajtatok áll. Nektek kell tudni hogy belefér-e az életetekbe egy harmadik gyermek illetve te milyen lelki és még fontosabb fizikai állapotban vagy!

Voltam baby sitter egy külföldi családnál ahol a harmadik baba későn jött, az anyuka 42 az apuka 44 volt mikor született. (10 és 15 éves volt a másik két gyerek). Egy örökmozgó család voltak, állandóan jártak programra, utazni, kirándulni, és mindenki szuper sportos életmódot élt. Az anyukán se látszott hogy már 40 felett van.

Párom apukája 46 éves volt, amikor a párom született. Most ő 28, én 26, várjuk az első gyermekünket. A nagypapa 74 éves, bőséggel akadnak egészségügyi problémái, a fizikai segítségünkre szorul. Ha a gyerek szempontját nézem, akkor neki ki fog maradni a klasszikus nagypapázás. Nekem volt benne részem, nyarakat töltöttem vidéken a papával és el sem tudom mondani, mennyi, de mennyi csodálatos élményem volt vele, pedig nem volt egyszerű ember. Sok dologban még mindig azt kamatoztatom, amit tőle akkor tanultam. Sajnos az leborítékolható, hogy a mi gyerekünkre a papája nem fog vigyázni soha, nagyon örülni fogunk annak is, ha látja néhány éves koráig fejlődni. Mivel az én szüleim nagyon messze élnek, anyósom pedig néhány éve, nagyon fiatalon rákban elhunyt, így nem lesznek szó szoros értelmében nagyszülei a gyereknek. Mire te idős és valószínűleg segítségre szoruló leszel, a gyereked pont abban a korban lesz, amikor a családalapításon fog gondolkozni/dolgozni. Te rátestálnád magad a gyerekre, miközben ő a fiatal éveit élné éppen? Volt a családban, aki egyszerre pelenkázta az újszülött gyerekét meg a saját nagyapját, mert a bácsi már nem tudta ellátni magát, otthonba meg valamilyen indokkal nem vették be. Iszonyatos súlyt teszel a gyereked nyakába. Az a gyerek fiatalon végig fogja nézni a megöregedésedet, majd halálodat. Adja Isten hogy később, de ha nyolcvan életévvel számolunk, akkor is harminc éves lesz. Örülj, ha fogod látni az unokádat.

Abba gondolj bele, hogy most még jó hogy elbírsz velük, de mi van akkor, ha hirtelen bejön egy váratlan betegség a férjednél? Anyósom kereken ötven éves korában halt meg tüdőrákban, soha nem dohányzott, vidéken élt egész életében nem a nagyvárosi levegőt szívva, egy náthánál nagyobb baja mióta ismertem, nem volt. Két hónap alatt elment. És ez bármikor megtörténhet nálatok is. Veled is, a pároddal is. Ott maradsz majd közel negyven évesen két nagyobbal meg egy csecsemővel?

Én holtbiztos, hogy nem vállalnék be még egy gyereket.