Ha lenne egy örökletes betegségetek egyikőtöknek (cukorbetegség pl. ), és a másik felhozná a spermadonort, egyértelműen igen belemennél, vagy nem? Esetleg megfontolnád?

A gyerek az nem egy ilyen dolog, hogy kiszámoljuk, hogy kinek a spermájából lesz a legnagyobb valószínűséggel hibátlanul működő gépezet, és akkor azt választjuk. A legmélyebb ösztöneinkbe beleégetett szaporodási vágyat nem lehet csak így felülírni. Férfiként én soha nem mennék bele a spermadonorba, ha van remény a sajátra.

Főleg ilyen szintű betegségnél, mint a cukorbetegség, ne vicceljünk már. Ha még meg is örökli, odafigyeléssel és tájékozódással teljesértékű, hosszú életet tud élni. Javaslom ezt a kérdést ne tedd fel pl. egy down kóros, vagy súlyos autista gyerek szüleinek, mert még talán meg is vernek.

Mi igen belementünk.

Sajnos meddőséggel küzdöttünk.Így nekünk más esélyünk nem maradt.

4 inszemet csináltunk végig donorral de egyik sem sikerült.Kezeletlen pco,ir ,pm betegséggel.A férjem meddő.Azoospermia.

Igaz mi nem mentünk lombikra.Csak fizetős lombik van a doktornő se nagyon biztatott minket a sikerrel így nem is mentünk.Durván 6 évig voltunk benne ,hogy saját gyerekünk legyen.Igen saját mert az én férjem elfogadta,hogy neki soha nem lehet gyereke.Agydaganata volt 11 évesen.Örülök,hogy egészséges és velem van.

Mi elindítottuk az örökbefogadást.18 hónapja várunk.

Nyugodtan el lehet ítélni de aki nincs benne az nem is tudja milyen nehéz elfogadni túllépni ezzen.