Mit tegyek nem szeretnék gyereket a páromtól mert számos örökletes betegsége van?

Minek jöttél egyáltalán össze olyannal, akinek a betegségét nem tudod tolerálni? És itt most akkor nem a pasi lesz a hibás, hanem te, mert hiú reményeket keltettél benne teljesen feleslegesen.

Képzeld, én pl. szemüveges lettem, miközben se anyukám, se apukám nem az. Na bumm. De egyébként egészséges vagyok. Bár fehér bőrű vagyok, amit meg anyai nagymamámtól örököltem.

Túl pesszimista és túl negatív vagy. Nem ebből kéne kiindulni.

Ja, de ha már itt tartunk, minden ember hajlamos a rákra. Kérdés, hogy kiben alakul ki.

Na, akkor most ezek után nem is fogsz szülni gyereket?

Nőj már fel agyilag! Éretlen vagy még te a gyerekszülésre.

Sajnos betegségek kijöhetnek több generációval később is, olyanok, amikről nem is tudod, hogy volt a családban.

Nálunk még csak a dédszülők, ükszülők (még élt az üknagymamám, amikor megszülettem) közt se volt senkinek szemproblémája, nekem mégis rossz a szemem.

A férjemnek mínusz 9-es dioptriája van, kihat a mindennapjaira (nem lát rendesen szemüveg nélkül, nem lehet jogosítványa sem), mégsem merült fel bennem, hogy mivel nálunk ez hatványozottan jelen van (náluk többen szemüvegesek), akkor most nem lesz gyerekünk.

Illetve sajnos sok olyan párt tudok, ahol a szülésnél léptek fel komplikációk, és két egészséges, jó genetikájú felnőttnek lett szellemileg vagy mozgáskorlátozott gyereke.

Szóval, ezt azért nem lehet ilyen könnyen megelőzni.

Ha viszont semmiképp nem szeretnél gyereket (az ok igazából nem számít, nem köteles mindenki, nem kell megindolokni), üljetek le, beszéljétek meg.

Ha csak tőle nem szeretnél gyereket, ugyanígy.

De előbb ezt kéne tisztázni magadban, melyik ok áll fenn.

Arra mit lépnél, ha menet közben derülne ki rólad, hogy születésed óta fiatal halálra vagy ítélve.

28évesen Parkinzon tüneteket kezdtem produkálni, kiderült Huntington. Köszi, a férjem feladata lesz elmondani a gyerekeinknek miért ne vállaljanak gyereket, legyen saját családjuk, mert nem érem meg.

És a legszörnyűbb, hogy hiába egy jellemzően örökletes, a családunkban nálam jelentkezett a sérült gén először.

Szerintem érthető. Senki se szeretne sérült utódot, egészségtelen utódot. Vagy van olyan lelkibeteg ember aki kifejezetten rossz egészségűt akar? Na ugye. Nem önzésből csupán, hanem maga a gyerek miatt is. Szóval nem kell itt vergődni, reális dilemma ez.

Az örökbefogadás miért lenne rizikósabb? Nem értelek.

Egyszerűen csak kérdezd meg tőle, hogy ő egészséges gyereket akar-e és nem aggasztja, hogy a gyerek is olyan beteges lesz-e mint ő. Ő maga is tán belátja, hogy lehet tényleg fontolóra kéne venni más opciót, ha nem látja be akkor meg legalább tisztázódott a dolog.

Szerintem ha ő is szenved a betegségeitől, akkor megérti a döntésed. Nyilván nem fog örülni neki, de ha nem is egyből, akkor legalább idővel el fogja fogadni a dolgot. Ő érzi a legjobban, hogy milyen ennyi betegséggel élni, gondolom nem szeretné, hogy a gyereke ugyanezt átélje.

Egyébként ebben a helyzetben szerintem az örökbefogadás lenne a legjobb megoldás, ha nagyon szeretnétek gyereket, gyerekeket. Könnyebb megemészteni egy férfinak, ha egy ismeretlen pár gyerekét kell felnevelnie, mint azt, ha a felesége/barátnője egy másik férfi gyerekével terhes, még akkor is, ha mondjuk spermabankból van az apa, és nem "ingyen" oldottátok meg a dolgot... Én ilyen szituációban bevállalnám, hogy ha a páromé nem lehet a gyerek, akkor az enyém se legyen.