Ti mit gondoltok arrol, hogy ha egy egyedulallo no negyven eves kor folott ugy dont, hogy egyedul vallal gyereket es mesterseges beultetessel lesz belole anya?

Ez szerintem vita indító kérdés,de leírom amit én gondolok.

Egy ilyen idős nő már tudja mit akar,mit bír,mit vállal,joga van az anyasághoz és ha van mód rá akkor miért ne?

Másrészről viszont sokszor még társsal együtt is nehéz ellátni egy babát,nem hogy egyedül.

De én biztos nem itt keresném a választ :) lesz aki ellene van de olyan is aki támogatja :)

Azt, hogy fogalma sincs, hogy mire vállalkozik. Egyrészt a kora miatt (nem könnyű harmincasként se kihordani egy terhességet - még makkegészségesen se és a magyar populációra nem épp az jellemző, hogy negyvenesként van a legjobb formájában),

másrészt párral is nehéz a gyerekvállalás, nemhogy egyedül. És nem az anyagiakra gondolok elsősorban, hanem arra az érzelmi hullámvasútra, amivel a gyerek jár, plusz a későbbi logisztikai nehézségekről (ki vigyáz rá a szünetekben, ki van vele, ha beteg... stb.).

Én családba születtem és így is nőttem fel, hogy mindig ott volt anya és apa.

DE úgy gondolom, hogy ez annyira ritka már, rengeteg egyedülálló szülő van, sok csonka család, felszívódó apukák,anyukák..

Úgyhogy nincsen rá garancia,hogyha párként vállal gyereket, akkor családban fog felnőni.

Szóval különösebb ellenvetésem nekem nincsen ilyen esetben, ha szeretne gyereket és úgy gondolja,hogy tudja egyedül is nevelni majd, akkor miért ne?

Ha várja, szeretetbe érkezik a gyerek és anyagilag is minden ok, akkor miért ne?