Létezik olyan, hogy az anya először abortuszra szeretne menni, de aztán eláll tőle és "törlődik a memóriájából"?

Nem hiszem. Lehet csak nem akarja bevallani.

Kineziológus mondta?

Ezt a baromságot... remélem jó sokat fizettél érte.

Elárulok egy titkot. Ingyen.

Sok nő még a tervezett terhesség esetén is eljut arra a pontra, hogy legszivesebben elvetetné. Nagyon ritka, hogy egy nő életének legjobb, gondtalan 40 hete a terhesség. Ezzel az erővel minimum minden második ember küzdene pszichoszomatikus betegségekkel. Ugye érted a szó jelentését? Nem vagy beteg, csak olyan szinten beképzeled, hogy a tested tüneteket produkál.

Ezt a "szakembert" jó messzire kerüld el.

"Sok nő még a tervezett terhesség esetén is eljut arra a pontra, hogy legszivesebben elvetetné. Nagyon ritka, hogy egy nő életének legjobb, gondtalan 40 hete a terhesség."

Nekem még 2 hányás között sem voltak ilyen gondolataim. Nem gondtalan a 40 hét, de arra gondolni, hogy elvetetném, csak mert már mozogni is nehéz a hasamtól, nekem morbidnak tűnik.

Te kinek hiszel? Ha nem bízol anyukádban, ott már gondok vannak.

Kerüld el ezt a "szakembert"..

Ha úgy érzed anyukád nem szeret/nem szeretett, annak semmi köze ahhoz, hogy párhetes embriókorodban anyukád mikre gondolt. Biztos gondolt szexre, hányásra, mégsem lett ezektől a gondolatoktól semmi bajod. Pont egy másik gondolattól lenne?

Nekem voltak olyan gondolataim, hogy a gyermekem torzszülött lesz, kikaparja magát, egyből meghalok szülésnél, lebénulok és nyomorban fogunk élni vagy akármi. Mindenki fejében megfordulnak a félelmei, és minden felnőtt ember minden eshetőséget számba vesz.

Ha anyukád gondolt is erre, vagy mittudomén, a mütét elött mászott le az asztalról, az azt jelenti, hogy ő akart téged, te egy várt gyermek voltál. Melletted döntött. Ha ellened döntött volna, most nem gépelnél.

Te fizettél ezért a marhaságért?

Én meg fogom mondani a gyerekemnek, hogy megfordult a fejemben, eljátszottam a gondolattal, milyen lenne, ha nem tartanám meg. Mivel az az elképzelt kép rémes volt, és vágytam arra, hogy ő továbbra is létezzen, így most itt hallgatom a szuszogását.

Néha elképzelem, mi lenne, ha elütne a metró, vagy, ha véletlen lezuhanna velem a lift, mit kellene tennem, hogy túléljem. Attól, hogy gondolunk valamire, még nem vágyunk rá.

Ha anyukád valóban el akart volna vetetni, most nem lennél itt.

5: Kövezzetek meg, pontozzatok le, de nekem megfordult a fejemben.

Elhunyt apukám, következő héten kirúgták a férjemet, azt se tudtam, hogy a meglévő két gyerekkel mit fogok kezdeni. Akkor voltam 14 hetes terhes. De kikeveredtünk belőle, anyagilag is egyenesbe jöttünk.

Nem mindenkinek az a legnagyobb nehézség, hogy van némi hànyingere. De abból is jutott rendesen, még a szülés napján is azzal indítottam a reggelt. Legalább összesen 2 kilót híztam. 😑

Nekem sajnos mindig úgy hozta az élet, hogy a legnagyobb próbatételeket a terhesség idejére tette. Volt, amikor nagy hassal a 80 kilós anyám forgattam és pelenkáztam. (Első gyerekkel.)

Nem írom le életem regényét. De 40 hét hosszú idő, az alatt sok minden megtörténhet, amit ha előre tudsz, akkor bele se vágsz az egészbe.

Mi van?? Csak arra lennék kíváncsi,hogy miféle "szakember" mondott ilyet?? Jós vagy látó esetleg??? 😮

De komolyan! A terhesség egy érzelmi hullámvasút, főként ha egyéb megpróbáltatások is vannak közben. És biztos vagyok benne, hogy a legtöbb embernek, ha nem is az abortusz, de a "kellett ez nekem?" kérdés biztosan előkerült a gondolataiban! Ettől még nem lesz senki rossz anya! Attól se lesz az, hogy a tényleges válsághelyzetében az abortusz mellett dönt, de meg gondolja magát(és várhatja szeretettel) !

Szerintem keress valami hobbit, mert túl sok időd van hülyeségeken agyalni