Milyen véleményt formálnátok egy fiatalon (22 és 23 évesek) gyermeket vállaló párról?
Üdvözlöm Mindenkit!
Elöljáróban, röviden a történet: Nem szeretnék mellébeszélni, nem történt semmilyen "baleset", egyszeri felelőtlenségből fakadóan a párom teherbe esett.
Fiatalok vagyunk (mint a címben is írtam, 22, illetve 23 évesek), így ez elképesztően nehéz döntés elé állít minket.
Ironikus módon, éppen a felelőtlenségem ténye helyezte vállamra/vállunkra a létező legnagyobb felelősség keresztjét: felnevelni-e a már genetikámat hordozó, s fejlődő kisembert, vagy elvetetni azt.
Arra jutottunk, lévén, egyébként is meg szerettük volna koronázni kapcsolatunkat gyermekáldással- igaz, később- megtartjuk, így legjobb tudásunk szerint felneveljük.
Az egzisztenciánk biztos lábakon áll, beköltözünk az egyik kiadott, szép lakásunkba, szeptemberben egyébként is távoznak onnan az albérlőink, én pedig egyetem mellett továbbra is édesapámnak fogok dolgozni, még keményebben.
A párom halaszt az egyetemen, hogy mennyit, még nem tudjuk, így Ő otthon tud maradni a kicsivel.
Ha szabadidőre lesz szükségünk, akár a szüleinkre, akár a nagyszüleinkre számíthatunk, így egy percig sem kell idegeneket fogadni a kicsi mellé, sőt, még 2 dédit is megismerhetne, ami egyébként egyre kevesebb gyermeknek adatik meg.
Rendelkezünk-e a kellő érettséggel? Relatív, szerintem igen, esetemben inkább a türelmetlenség hátráltató tényező.
Bizonyos értelemben talán gyerekes vagyok, dehát belül ki ne lenne kicsit az?
Párom értelmes, érett fiatal nő.
Tapasztalatlanságunkból eredő nevelési hibáinkat bizonyára tudná némileg kompenzálni a szülői segítség.
Mi a véleményetek, felelős döntés a tények ismeretében a gyerekvállalás?
"Elveszi" teljesen a fiatalkorunkat?
Mit gondolnátok rólunk a pontos tények,s a helyzet ismerete nélkül?
Köszönöm előre is a válaszokat, s a kérdésemre szentelt időt!
Sziasztok!
Nem tudom, mennyire durva szakra jár a kedvesed, de nem feltétlenül kellene halasztania. Én a két nagyot egyetem alatt szültem, a kisebbikkel államvizsgáztam. Amikor a nagyot vártam, épp Erasmussal tanultam külföldön. Nem lehetetlen, de kell hozzá a tanáraid toleranciája is.Nekem egyéni tanrendem volt, és egy kivételével minden tanár normálisan állt hozzám.
A rokonom se halasztott, sajnos őt egy utálkozó gyerektelen öreglány megbuktatta, így vesztett egy évet, de ő sem halasztott. Csinált mindent ahogy tudott szépen sorban.
Nekünk segített a férj és a nagyszülők is, olvasom, hogy nektek is ott vannak a nagyik, így meg tudná oldani a tanulást.
Egy orvosis barátnőm egy évet halasztott, de többet ő sem, és az alatt az egy év alatt előre tanult picit (amennyire ott lehet). De vele is mindenki rendes volt.
Hajrá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!