Hogyan győzzem meg a barátom arról, hogy tényleg képes lennék egy gyerek felnevelésére és belemenjen?

Ugyanezt kérdezném, mint az első válaszoló: Miből tartanád el magatokat? Munkahely, lakás, biztos anyagi háttér... stb. ez mind megvan?

Mert egy gyereket nemcsak megszülni kell, a pelenka, kaja, egyéb dolgok, nem 2 ft-ba kerülnek.

És tök mindegy mennyire vagy érett, 16 évesen még túl fiatal vagy egy gyerek felneveléséhez, mert még te is gyerek vagy, akármennyire is érettnek érzed magad, ebből is látszik, hogy nem vagy az, nem gondoltad végig.

16 évesen még érettségid sincs, anélkül meg milyen munkát kapsz???

Még tanulj, majd 6-8 év múlva, kezdhetsz gyereken gondolkozni.

ha szereted a kölyköket menj el bébiszitterkedni, felesleges lenne 16 évesen tönkretenni az életed....

amúgy tényleg, miből tartanád el? egyedül, mert a srác tuti ott fog hagyni, ha ilyen hülyeségre készülsz

Egy babát bevállalni akkor jó, ha MINDKETTEN akarjátok. Ha a barátod nem akarja, akkor "meggyőzni" arról nem lehet. Arról meg nagyon lebeszéllek, hogy "becsusszanjon" egy, mert az ilyen történeteknek nagy eséllyel nem jó vége lesz, de nem ecsetelem.

Ha nagyon szereted a babákat, akkor ne aggódj, mert 4 év múlva is ugyanennyire fogod őket szeretni!

Addig menj el bébiszitterkedni, akkor tapasztalatot is szerezhetsz, és baba közelben vagy addig is.

Nem ismerlek, ezért nem tudlak és nem is akarlak "bekategorizálni", de azért ha már érett felnőttnek érzed magad, akkor azon érdemes elgondolkodnod, hogy miért is ilyen erős benned a baba utáni vágy, ami a Te korodban mindenképpen szokatlan.

Nem lehet, hogy nagy szeretetéhség van benned, és azt gondolod (erre esetleg nem is gondoltál eddig), hogy majd a baba ezt kielégíti?

Annyit erről, hogy a gyerekek nem "azért vannak", hogy szeressenek minket, hanem hogy mi szeressük őket, és egy egészséges kiegyensúlyozott felnőtt a párkapcsolatában mindent megkap, a gyermekeinek meg a "feleslegéből" ad.

Remélem megtalálod a boldogságod!

1. kapcsolódva: meg ki tudja hogy meddig tart az "anyagi háttér"?....Ráadásul gyakorló anyaként azt tudom írni neked, hogy ez a "jajj de cuki" dolog kicsit másabb. Kezdjük az elején. Tegyük fel nem jön a tejcsid azonnal aggódás, szenvedés; fejés, nyugtalankodás, elég-e neki vajon, de akkor miért sír? Már így indulhat. Hasfájós lehet a pici, napi 2-3 órákat alszik -a 6-8 helyett- , közben kipróbálni az összes hasnyugattót. De ha még nem is hasfájós, éjszaka a babák nagy százalékban felkelnek, akár 4-5x is éééés igen, bizony csakis TE, az anyukája kelsz fel majd hozzá. Reggel 7kor riadó, nem veszi ám figyelembe, hogy Te még aludnál....aztán nő a gyerek. Idővel ki fogja az akaratát nyilvánítani. Van hogy sír, mert éhes, hogy unatkozik, nem jó neki valami. Bömbölni is tud. Akkor is ha apuka már 6párnát tett a fejére. Nem lehet az ágyba berakni, mert ott is bömböl....fogni kell Aztán ön a fogzás....Éjjel újra lehet felkelni hozzá.... + bömbölde...Utána jön a kúszás -mászás, mindent feltalál, megkeres, lepakol-kipakol, annyira kiváncsi a világra hogy 2 másodperc alatt eltűnik mellőled és már a konyha előtt próbál felállni az ajtóra...közben meg mosni kell, háztartást vezetni, gyerekkajcsit csinálni,férjet(családapát) hazavárni....

De s mégorolhatnám. Ezeket pedig nem azért írom le, hogy elvegyem a kedved, hanem mert az anyasághoz kell egy fizikai, szellemi érettség is. Te készen állsz erre?