Honnan tudhatom, hogy készen állok-e a babára?
A helyzet az lenne, hogy 29 éves nő vagyok, egy éve házas. Lassan felmerül a baba téma is, jobban mondva napi szinten is felmerül de még nagyon komolyan csak párszor beszéltünk róla a férjemmel.
Én majdnem rettegek a terhességtől és azt sem tudom igazán, akarok-e gyereket. Férjem is úgy van vele, hogy ha jön a baba, mi várjuk, örülünk neki de ha nem jön akkor az se baj.
Kérdésem az, hogy ilyen esetben jó babát vállalni vagy inkább ne? Félek, hogy ha szülök, rájövök, hogy nem kellett volna, mi van ha rossz anya leszek? De már nem vagyok 20 éves, telik az idő, nem szeretnék még 5-6 évet ezen kattogni, későn sem szeretnenk babát vállalni. Annyira haragszom magamra ezért, hogy én miért nem érzek késztetést rá, hogy legyen gyerekünk? Miért van ez az érzésem, amikor még kb 24-25 éves koromig alig vártam már végre terhes legyek. Nem tudom mi történt, volt más is ilyen helyzetbe? És végül mégis vállalt gyereket? Utána hogy alakult az életetek? Tapasztalatok, tanácsok érdekelnek.
válasza:A tested tudja, hogy ~ 15 éve készen állsz, tested készenlétben áll a fogadásra. Legyél egy pöttyet okosabb a testednél és ne kattogj már ezen, ne félj, mindenki fél egyébként, de bátorságosnak kell lenni az életben.
"Félek, hogy ha szülök, rájövök, hogy nem kellett volna, mi van ha rossz anya leszek?"
Ilyen nem szokott lenni ám - a születéssel három születés történik, gyerek-apa-anya születik - és mindig adódik mit kell tenni, mi a feladat.
válasza: válasza:"Ilyen nem szokott lenni ám"
Dehogynem! Sokkal többször, mint kéne. Nagyon sokan csak utólag jönnek rá, hogy nem kellett volna, de akkor már késő. Jól elcs. szik a gyerek életét.
válasza:1."Sokkal többször, mint kéne. "
-nem kéne egy sem
2."elcs. szik a gyerek életét
-van ilyen, de ritka, és csak nagyon alacsony érzelmi-értelmi szinten fordul elő.
3."Nagyon sokan csak utólag jönnek rá, hogy nem kellett volna, de akkor már késő."
- ilyen viszont nincs, mert akik a 2.-es kategóriában vannak azok nem jönne rá semmire.
A kérdező -írása alapján- nem tartozik a 2. kategóriába, inkább túlaggódó lehet.
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat.
Pontosan nem tudnám megmondani igazából mitől félek...de van egy olyan érzésem, hogy a szüleimnek is sok szerepe van ebben. Régebb volt egy 8 éves kapcsolatom, együtt éltünk az exxel 19 éves koromtól 25ig. Azelőtt 2 évig csak találkoztunk. A szüleim, főleg apa folyamatosan zsarolt úgymond, mert mindig azt mondta, hogy ha terhes leszek attól a férfitól, a torkom elvágja, folyton fenyegetett, hogy nem kellett volna összeköltözni mert túl fiatal vagyok, de legtöbbet a terhesség volt a téma. Anya is folyton érdeklődött, jött-e meg, minden oké, stb. És egy idő után annyire rám hozták a frászt, hogy ha egy napot késett is, szó szerint hiszti rohamot kaptam.
Én ezt a dolgot sejtem, hogy ez lehet a háttérben. A másik dolog pedig az, hogy rettegek a szüléstől, félek, hogy egészséges lesz-e a babám, ha megszületik nehogy valami baja essen,stb.
Még egy másik dolog, ha egy kisbabát rám hagynak pár órára, betegesen őrzöm, nehogy baja essen, ha tejet adok neki, nem merem lefektetni, nehogy büfizzen és ne adj Isten megfulladjon. Szóval ilyen félelmeim vannak. És nem tudom legyőzni őket, pedig lelkem mélyén valahol vágyom egy kisbabára. De ezek a dolgok mikor belegondolok...hát teljesen elviszik a kedvem.
válasza:Sehonnan nem lehet tudni.Majd élesben mikor már ott lesz.
Fel lehet készülni anyagilag, de érzelmileg nem.
Ez egy olyan dolog amit meg kell élni.Hiába mondod egy gyermektelennek mi az az anyaság....hiába olvas el kismillió könyvet.A szülés is ilyen.Aki nem szült fogalma sincs mit fog átélni.
válasza:Ugy tunik ennek melyebb pszichologiai oka van es gatja. Mivel azert felmerul benned a gyerek es kerdesek, bizonytalansag igy azt gondolom valojaban melyen vagynal ra de elozetes tapasztalatok es behatasok miatt felelmeket, gatakat, szorongast stb... nyomtak beled. Pszichologussal derisd ki hatha tisztaba jossz mit is akarsz valojaban vagy mi is az ami gatol igazan. Es tisztan tudsz ezt vagy azt donteni.
Egyebkent pont 30 eves korom elott szultem. Tudtam majd szeretnek. Valamikor... persze tudatosan szerintem nem jott volna el az az ido hogy na most tenyleg. Fel vagyok keszulve. Erre azert nem lehet teljesen.. szerintem. Miutan kiderult a terhesseg igencsak vergodtem mi legyen. Egyebkent abszolut problemamentes tokeletes terhesseg volt, szules, fiu lett amit ereztem is kb kezdettol fogva, megszuletett es bar azert persze valahol idegen volt de kikopott apja volt es most is az. Egy nagyon pici edes baba volt. Elso 1-2 het 1 honapig volt felkeles de az se veszesen, majd aludt a dragam. Es azota sincs semmi gond. Edes kis kolyok. Persze hianyoznak hogy ketten legyunk de mar nem tudnam elkepzelni nelkule.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!