Felek, hogy soha nem fogom tudni elhatarozni magam a teherbeesesre. Veletek volt ilyesmi?

Szerintem a pocaklakó megnevezés idétlen dolog, a négy gyerekem közül egyet sem neveztem így.

A terhességre vagy kedvet kapsz idövel, vagy nem. Neked kell eldönteni, hogy elviseled a terhességet vagy lemondasz a saját gyerekröl.

De ha "csak" gyereket akarsz és nem ragaszkodsz ahhoz, hogy biológiailag is a tiéd legyen, akkor fogadhatsz örökbe egy-kettöt, akkor terhesség nélkül lehet gyereked.

Hát ha ufóként gondolsz a magzatra, akkor még nagyon messze vagy attól, hogy készen állj a gyermekvállalásra.

Gondolom fiatal vagy, sokan vannak, akik pl. csak 30 vagy 35 évesen érzik azt, hogy felkészültek a babára. Ennyire ne ess kétségbe.

Nincs a környezetedben kismama, akitől kérdezhetsz a terhességről, hogy ne érezd ilyen űrbéli dolognak?

Mi az ami iszonyt vált ki benned a terhességgel kapcsolatban?

Átérzem a problémát.

Mi jövőre vágunk majd bele ha minden jól megy. Igazából úgy vagyok vele hogy előbb-utóbb úgyis vállalnék mert a férjem nagyon szeretne, arra meg lehet hiába várok hogy én is veszettül akarjam.

Időt meg nem akarok pazarolni amit a férjem a gyerekünkből megélhet. Ha a feltételek adottak és a kapcsolat stabil, akkor jöhet. Aztán a terhességtől meg a szüléstől való félelem és negatív érzések vagy elmúlnak közben vagy túléljük valahogy. Ha belegondolsz egy műtét se nagy öröm de ha szükséges akkor átvészeled, aztán később jobban leszel.

Szia!

Bevallom nem nagyon akartam neked válaszolni, mert tudom, hogy itt mi a nagy többség véleménye és, hogy milyen értékelést és kritikát fogok kapni a sajátomért. Nézd, a gyerekvállalás messze nem csak a terhesség. A terhesség számomra egy szörnyű és furcsa dolog, szerintem semmi jó nincs benne. Azzal, hogy ufónak érzed a magzatokat semmi baj nincs, hiszen úgyis néznek ki. A 16 hetes ultrahangon a doktornő alig merte kimondani, hogy ne ijedjünk meg, hogy úgy néz ki ahogy, ez majd változik és megszépül. Mondtam neki, hogy nyugodtan mondja az igazat, én is látom, hogy egy ufó. A férjem a vizsgálat után teljesen el volt szomorodva, hogy mennyire ijesztő és csúnya volt és, hogy nem gondolta, hogy így fog kinézni és, hogy biztos egészséges e?! Szinte a semmiből fejlődik bennünk egy ember, gondolj bele pár hét alatt mekkora változásokon megy keresztül, mennyi mindene kell, hogy kifejlődjön, hogy végül úgy nézzen ki, mint Te. A magzat egy élősködő, tudom, sokan azt hiszik és szeretnének is hinni abban, hogy a magzat szeret, úgy gondol rád, mint az Anyukájára, de ez nem biztos, hogy igaz. Ő csak élni akar és életben maradni és ha ehhez az kell, akkor elfogyasztja a fogaidat, csontjaidat, mindenedet. De honnan is tudhatnánk, hogy mi az igaz, mikor egyikünk sem emlékszik arra, hogy milyen volt magzatként? Mindenki HISZ abban, hogy boldognak kell lenni, egészségesen élni, nem napozni, nem fürdeni, nem szoláriumozni, nem inni 2 deci bort sem, nem enni cukrot, soha rá nem gyújtani és a többi és a többi.. Mégis hány drogos, idegeskedő, szomorú, féltő, egészségtelenül élő ember hoz a világra egészséges gyermeket és hány mindenre odafigyelő nő veszíti el a kisbabáját a 40 hét közben, vagy szül sajnos beteges gyermeket, amire az orvosok nem tudnak mit mondani, csak annyit, hogy ilyen előfordul. Senki sem tudja, hogy mi az igaz. Az, hogy a terhesség és az ezzel járó rossz dolgok (mert igen is rossz, hogy hánysz, izzadsz, mindig ideges vagy és fáradt, 10 percenként kell pisilned, nem tudod kialudni magad, zsibbad mindened vagy épp azt sem tudod, hogy mi a bajod, csak érzed, hogy valami nem kerek) megijesztenek normális. És szerintem az is, hogy furcsának találod, hogy egy másik ember van benned. Sokan azt mondják ez a világ legtermészetesebb dolga, de én nem így látom. Nem természetes, hogy benned van egy ember és ott él benned, ott eszik benned, csuklik benned és ott lüktet az agya, de ez van. 9 hónap nem a világ. Emberek milliói, milliárdjai várták végig (keserűen vagy baromi boldogan) ezt a 9 hónapot és ami utána következik KÁRPÓTOL MAJD MINDENÉRT. Ne ettől tedd függővé azt, hogy akarsz e gyereket, mert ahogy Te is írtad, szeretnél. Ne mondj le róla ezért. Ne gondolkozz annyit ezen és ne akard megváltoztatni a saját véleményedet, mert jogod van hozzá. Azt viszont fogadd el, hogy az Anyukák 90% nem ért majd egyet veled és furcsán majd néz majd rád. Szeretem és tisztelem a saját Anyukámat és tisztelem a véleményét is, de tudom, hogy már az ufós résznél sírvafakadt volna a soraimat olvasva és ha most lennék várandós megkérdezné akarom e egyáltalán a babámat és szeretem e és azt mondaná, hogy a gyerekem érzi, hogy ufónak tartom és nagyon fáj ez neki. Szerencsére a fiaim már régen itt vannak közöttünk és szemmel jól látható (Anyu számára is) hogy mindennél jobban szeretem őket és nem mondanék le róluk semmiért, csodálatosak mind a ketten és az én fiaim. Megküzdöttem értük, úgy érzem. Értük bevállaltam azt, hogy “más emberek agya lüktessen bennem” és hidd el, ha majd visszatekintesz a félelmeidre, úgy fogod gondolni, hogy 100%-ig megérte minden. Ne ez alapján döntsd el, hogy készen állsz e, néha olyan dolgokat is végig kell csinálnunk, amiket nagyon nem akarunk azért, hogy elérjük azokat, amiket nagyon akarunk. Bátorság!