Nem működött a fogamzásgátló, a többi lent?

Nem te lenél az egyetlen, aki gyerek mellett jár egyetemre. A párodnak nyilván halasztania kell, de utána már ő is mehet, ha a gyerek elmegy bölcsibe.

Persze ez akkor működik, ha a szülök azért hajlandóak arra, hogy segítsenek.

Ha meg akarjátok tartani, nem lehetetlen, de kell a családi támogatás!

- barátnőd halaszt egy évet, ez egyértelmű (ha egyáltalán le tudja tenni tavasszal az érettségit)

- aztán bölcsi

- gazdasági suli mellett azért tud a gyerekkel foglalkozni, te az orvosi mellett szinte kizárt, hogy tudsz majd dolgozni, az első évben semmiképp sem ajánlom. Így jövedelmetek nem lesz, hacsak nem diákhitelből.

Ha a család megteheti, hogy pénzzel támogat, és ti nem akarjátok elfogadni, tekinthetitek legalább részben kölcsönnek is (jobb, mint a banknak tartozni). Ha akarjátok a gyereket, akkor adjátok alább, ami a büszkeségeteket illeti - utólag lehet kompenzálni a most kapott segítséget, de ennek a gyereknek most van szüksége rátok!

Az egy dolog, hogy anyagilag nem lenne gond, de mégse tudnak segíteni, mert mindenki éjjel-nappal dolgozik.

Egyik egyetem(ahova akartok menni) se arról híres, hogy könnyű lenne, esetleg a barátnőd levelezőre átmehetne, ha van rá lehetőség.

Más példájára meg ne apelláljatok, mert az a másik élete nem a tied. Nővéred gondolom nem orvosnak készült.

Egy gyerek sajnos keresztbe tudja húzni a számításotokat.

Én is beleestem ebbe a helyzetbe, pedig 25 vagyok. Én ETK-n tanulok levelezőn alkalmanként a fél országot is átutazom a 10-en kilós bőröndömmel. Egyébként is csúsztam 1 évet és még dolgozom is. Én pl szeptember első hetében szültem volna, ami egybe esett az első konz. héttel. Sz.r dolog az abortusz, de vagy karrier vagy gyerek. Főleg 18 évesen. Ha már 20-on vége 30-as éveitekben járnátok, akkor megérteném, hogy a gyereket vállaljátok inkább.

Ja és azt még hozzá tenném, hogy nekem az elmúlt 1 évem a csúszás miatti pótlással és egyéb dolgok miatt(külön tanár, jogsi meg ilyenek) annyira kiszívtak, hogy kialakult nálam egy autoimmun betegség a stressz miatt. Ebből a szempontból egyáltalán nem érte meg, de muszáj volt kibírnom ezt az egy évet.

Harmadik vagyok. Miért van olyan érzésem, hogy ti nem is akarjátok megoldani, és csak egy kis önigazolást kerestek az abortuszhoz?

Ezzel sincsen gond, a ti életetek, a ti gyereketek, csak nem értem, miért kell azt mondani, hogy így akarjátok meg úgy akarjátok, de nem megy?

Ha tényleg akarjátok a gyereket, akkor megoldjátok és kész. Ti nem akarjátok megoldani, hiszen csak sorolod, hogy miért NEM lehetne megtartani. Egyszerűen azt várod, hogy mások is rábólintsanak ás azt mondják, hogy "igen, az abortusz a jó megoldás", mert akkor kisebb a bűntudat.