Anyukák, ahol apukában fogalmazódott meg először a baba gondolata! Nálatok is voltak ilyen előjelek?

A páromnak már van egy 7 éves fia. Elég sokat van nálunk. Őt már nem kell babusgatni, igazi nagyfiú. Ha nálunk van az apja is mindig velünk van, gyakran kettesben is eljárnak. Nekem viszont az ő nálunk léte (hétvégék), pont elég gyerek terén.

Mostanában viszont a párom elég furcsa. Múltkor például az öccsével, annak a feleségével és a párhónapos babájukkal töltöttünk egy délutánt. Napközben is feltűnt, hogy erőlteti (nem igazán jó szó, de valami ilyesmi) azt, hogy a gyerekkel legyek, babázzak vele. Nyomta volna a kezembe, mondta, hogy "ugye milyen cuki, nem akarod megfogni? stb..." Aztán amikor sétáltunk ő tolta a babakocsit. Este meg megkérdezte, hogy ugye milyen jó volt babázni. Én meg mondtam, hogy persze, jó volt, de nem érezte rajtam azt a lelkesedést. Más gyerekekkel is elég közvetlen az utóbbi időben, akár idegenekkel is. A saját fiával mindig is jó volt a kapcsolata, most is.

Szerintetek innentől nincsen messze a "szeretnék gyereket" mondat? Mert én nem. Még csak 29 vagyok, egyáltalán nem akarok gyereket. Ő viszont már 40, és régebben mondta, hogy 45 fele ő már nem akar újra apa lenni.

Én viszont szinte rosszul vagyok a kisgyerekektől, babáktól. Persze mondom, hogy cukik, meg mosolygok rájuk, de kb ennyi. Azt sem tudom, hogy valaha akarnék-e gyereket. Most viszont nem. Annyi minden elsőbbséget élvez nálam, mint egy gyerek. Egyszerűen nem tart ott az életem.

Szerintetek a párom viselkedése alapján lehet, hogy gyereket akar?