Valaha meg tudom magamnak bocsátani az abortuszt?

Nem tudom. Ha sikerül felnőni, valszeg igen.

Egyébként nem tudom, miért nem tudta megmondani senki, árt-e a gyógyszer. Egy telefonba került volna a teratoógiai tanácsadóba... Bár nem ez volt itt a lényeg.

Elfelejteni nem fogod,de megbocsátani igen.Antidepresszánst szedtél,lehet életednek ezen szakaszában nem tudtál volna bevállalni egy babát,főleg ha netalán beteg lett volna(nem biztosan).Sok kialvatlan éjszaka rontott volna az állapotodon,amire antidep.szedtél!

Én kb.18 évesen voltam abban a helyzetben,hogy kellett ilyen gyógyszer,de abbahagytam,mert sikerült anélkül is összeszedni magam.Tudod,hogy?Mindent a nulláról kezdtem,a múltra nem gondoltam.Felépítettem újra önmagam,ami rossz volt,kiiktattam az életemből,új célokat kerestem,új kapaszkodókat,amik örömöt jelentenek.Most 31 vagyok,nem kellett azóta gyógyszer,26 es 28 évesen szültem 2 gyermeket,és én sem tartottam volna meg a te helyedben olyan élethelyzetben.

Ne emészd magad,mert jól döntöttél,hogy nem tartottad meg.Mindegy,hogy milyen etnikumú párod van,de az,hogy nem dolgozik,egyáltalán nem jó.Alapból sem,de azért egy babánál kell egy felelősségteljes apuka is(normál esetben),aki veled együtt vállaja a gyermek felnevelését.Nyilván a te hoztad meg a végső döntést,az volt valamiért.Ha már nem kell szedned gyógyszert és normális párod lesz,hidd el minden jóra fordul,és utólag látni fogod,hogy jó döntést hoztál!!!

Az unokatestvérem bipoláris, örökölte az apjától. Ameddig terhes nem lett, minden rendben volt vele, szépen be tudták állítani a gyógyszereit úgy hogy semmi baja nem volt. Aztán amíg terhes volt, nem szedett semmit. Azóta hogy megszületett a gyerek (idén lesz 6 éves) nem tudták újra rendesen belőni nála hogy mit és hogyan kell szednie. Semmi sem használ. Folyamatosan vannak ilyen "epizódjai" amikor ideges lesz és mindenkivel kiabál, elküldi a fenébe. Az anyját konzervdobozokkal szokta dobálni, csak úgy... A gyereket a férje neveli, mert amerikában laknak, és ott olyan "nagyszerű" az igazságszolgáltatás, hogy egy anyával meg lehet tenni azt hogy elveszik tőle a gyerekét úgy, hogy hetente(!!) 20 percet láthatja csak SKYPEON. És ezt mind csak azért mert beteg.

Kérdésedre válaszolva, megbocsátani talán meg fogod tudni, főleg, hogy nyomás hatása alatt voltál. Magamra egy ilyen helyzetben nem is, vagy csak nagyon kis mennyiségben lettem volna mérges, inkább azokra, akik ràkényszerítettek, nekik viszont soha nem bocsátanám meg.

Nem tudom, mire szedted a gyógyszert, de ha csak ideiglenesen volt rá szükség, akkor talán jobb ha már csak akkor szülsz, amikor az befejeződik a fenti sztori miatt is. Mondjuk magyarországon nem veszik el a gyereket az anyjától szerencsére, de az előfordulhat hogy a gyógysuerezést nem tudják beállítani utána rendesen.

Sajnálom hogy ez történt.

www.meddigmehet.hu

Anonim tanácsadás szakértőktől; pszichológusok, szociális munkások. Írj nekik, csak jelszóval kell regisztrálni!

#6# Mondjuk azert vették el az anyjától, nehogy egy-egy epizódjában agyonüsse? Haragudjon a kérdező azokra, akik ráerőltették az abortuszra? Ez igen!

Kedves kérdező! Senkire sem szabad haragudnod, a környezetedben élők tanácsa hidd el sok kínlódástól óvott meg téged és a gyereket is. Egyszerűen ennek nem most volt itt az ideje. Ha kijössz ebből a labilitásból másképpen fogod látni az egészet, és nem mindig rossz az, ha kicsit önző vagy. Megérdemled te is, hogy normális apa mellett szülessen gyereked, az kárpótolni fog. Addig is bízz magadban, felesleges rágódni, hogy jó vagy rossz döntés volt, vedd úgy, hogy kaptál egy lehetőséget, hogy rendbe tedd az életed. Élj vele.

Agyonüsse? Már miért ütné agyon? Nagyon jól tudja mit csinál az "epizódjai" közben is. Esetleg az nem merült fel benned hogy nem az állapota miatt van ez hanem épp fordítva? Azért megnézném te hogy reagálnál ha tőled vennék el a gyerekedet ok nélkül...

Szép dolog az ismeretlen ítélkezés, csak nem mindenkinek tetszik.