Irritábilis bélszíndrómám van és babát szeretnék. Valaki akinek már van gyermeke ugyanezzel a betegséggel, volt valami változás a terhesség alatt?

Nekem colitis ulcerosám van/volt, amit néha csak IBS-nek írnak, mikor mennyire jött elő kamaszkorom óta. A terhességeimnél az elején volt a hányinger 3-4 hónapig, aztán végig hasmenésem volt - szerintem egyszerűen a magzatmozgásoktól -, na meg olykor aranyér... De ettől eltekintve nem volt kifejezetten rossz időszak, és ezek még mind beleférnek (sajna) a terhesség normál velejárói közé is. Mindkettőnél a 20-22. hét környékén volt kb. egy hét ijesztgetős rosszabb görcsöléses időszakom (fogalmam sincs miért, ultrahangon nem láttak semmit). Aztán az egyiknél epepangásom lett és három hét vakarózás után ezért lett végül programcsászár (a másodiknál ez nem jött elő). Viszont a gyermekágy elején ill. amikor abbahagytam a szoptatást és megjött újra a menstruációm, akkor mindkétszer eléggé bedurvultak a beleim pár hónapra, a második gyereknél meg is ijedtem erősen, mert csak 42 kiló voltam. De ez is elmúlt, túléltem, és azóta kb. olyan minden, mint előtte volt: hol jobb, hol rosszabb, bár a legutóbbi tükrözés szerint jobb :)

Azzal azért számolj, hogy - bár biztos mindenkinek van valami difije az életben - nehéz, dupla szájösszeszorítós ilyen alapállásból a gyerekek ellátása, mert muszáj ide-oda vinni őket, először csak pl. játszóterezni, aztán időre értük menni, részt venni úszóversenyen és zsúron és kiránduláson akkor is, ha csak épp az jár az ember fejében, hogy hol egy nospa és egy vécé, nem hagyhatod magukra vagy nem nyomhatod őket mások kezébe, hogy mindjárt jövök... Na meg azon is izgulok, hogy nem örökölték-e. Ugyanakkor persze meg is erősíti az embert az egész gyerekvállalás, hiszen a bátor lelki hozzáállás és az aktív életvitel sokat javítanak az ilyen típusú betegségeken/állapoton.