Más is érzett így, hogy úgymond félt teherbeesni?

Szerintem valamennyire mindenki fél tőle, nagy változás, nagy felelősség. Csak át kell gondolni, hogy mit is szeretnél, mitől félsz. Szeretnél-e tényleg babát, vagy jobb lenne, ha még várnál pár évet.

Ajaj,persze.Pedig nem első gyerek lenne,és nem is 20 évesek vagyunk. Ilyenkor még jobban tart az ember tőle,tudja mi vár rá,mivel jár egy gyerek. De azért kísértjük a sorsot. Hébe- hóba hanyagoljuk a védekezést... hátha jön.Olyan kusza érzések kavarognak az emberbe.Azt kaptam egyszer,nem is akarom én Őt akkor igazán. De akarom.Mindennél jobban vágyok még egy babára.De félek.Baromira.Az előzmények miatt is, a jövő miatt is.. na majd kiderül szán-e még a jó Isten nekünk babát. :)

Hú, ez egy tök jó kérdés, én is akartam már hasonlót kiírni. :) 29 éves vagyok, 1-2 éve kezdtem el érezni azt, hogy talán hamarosan gyereket/családot szeretnék. Gondoltam, majd elmúlik ez az érzés. Hát egyre csak erősebb lett. Párom ekkor még hallani se akart róla. Majd, egyszer, a távoli jövőben... A védekezés terén azért elég lazák voltunk, így titkon mindig reménykedtem abban, hátha becsúszik. Hát nem. Párommal végül leültem beszélgetni, hogy itt vagyok lassan 30, beszéljük meg, van-e értelme várnom. Rábólintott, azóta "élesben" csináljuk. Na, innentől jött nálam a pánik. "Úristen, mi van ha terhes leszek/vagyok?!" Holott előtte fél éven keresztül minden hónapban csalódott és elkeseredett voltam mikor megjött. Annyira bíztam benne, hátha... Az a fajta reménykedés mégis picit pánikba csapott át, azzal, hogy tudatosan kimondtuk. Holott átgondoltam, félek tőle, de attól még akarom.

Ha nem felsz, akkor nem Neked valo a gyerek. Nincs felelossegerzeted. Az a normalis, ha az ember tudja, hogy sokminden egesz mas lesz, sok jobb, de par dolog rosszabb (azert a jo dolgok nagysagrendekkel muljak felul a rosszabbakat :)