19-20 évesen rossz anyagi helyzettel valaki már vállalt gyereket? Ha igen, hogy oldották meg?

Kedves kérdező.

Én nagyon hasonló helyzetben vagyok jelenleg mint te, annyi különbséggel hogy a szüleimet nem én tartom el.

Nálunk a megoldás az volt hogy apuka külföldre ment dolgozni hogy össze tudjuk kapni magunkat. Nem tudom ez nálatok bevállalható-e.

Elsősorban a pároddal tudod megbeszélni hogy mi az amit be tudtok vállalni.

Engem hál isten a szüleim is megértettek és támogatnak.

Kérdező! Szerintem se vetesd el! Sok gyerekgyűlölő szingli farok mondja ezt, de attól még nem kell rájuk hallgatni (és örülök, hogy nem is hallgatsz).

Van még azért pár hónapotok. Ha édesapádat elbocsátották, akkor mindenképp keressen melót, ezt a munkaügyi hivatal is keres neki, ahonnan gondolom munkanélküli segélyt kap. De ma már interneten is tök könnyű melót találni (vidéken talán nem annyira, mint Pesten, nem tudom hol laktok, de azért nem lehetetlen). A 6 fős családot muszáj lesz a szüleidnek eltartani, ezt meg kell érteniük, ezen ne is stresszeld magad tovább, mert aki szül, az nem tud még 6 főt eltartani.

Ha a párod is jól áll a kérdéshez, akkor költözzetek össze és találjátok ki, hogyan tartsátok el hármatokat, ami azért nem lehetetlen, ha neki is van melója, meg Te is fogod tudni valamilyen formában folytatni. Én nem úgy látom, hogy tök felelőtlenek lennétek, csak kell egy kis lelki erősítés a változások miatti jogos aggodalmaid miatt. De a helyzetet meg lehet oldani. Sok boldogságot a babához! :)

"Sok gyerekgyűlölő szingli farok mondja ezt"

Nekem mondjuk van gyerekem,meg férjem is.Nem volt abortuszom soha,de van józan eszem,nem is siránkoztam még soha sem itt,sem sehol hogy nincs pénzem a gyerekemre,vagy hogy elhagyott az apja miből élünk meg...reméljük a kérdező sem fog 1-2 év múlva...

Oké, #23, nem tudom, melyiket írtad Te, de azért ha olvasunk a sorok között: itt nem teljesen reménytelen,m csak egy kicsit nehéz a helyzet. Ha valaki ilyenkor azt javasolja, hogy öljenek meg egy gyereket, szerintem nem túl elvetemült gondolat, hogy az illetőnek nincs gyereke. Ugyanis aki megszüli és látja a gyereket, az nem gondol arra, hogy ezt az édes pofit ki kellett volna nyírni. Nagyon könnyen dobálóznak ma az emberek az abortusszal (főleg tényleg a szigli farkak). Oké, hogy az ember éretten, felelősségteljesen vállaljon gyereket, de itt az egész rendszer el lett qúrva és nem az abortusz abszolút a megoldás.

Kezdettől fogva felelősségre kellene nevelni a gyerekeket. Nem pusztán olyan agymosó felvilágosító propagandával, ami azt sugallja, hogy a gyerek egy rossz dolog, ami ellen "védekezni" kell. Látjuk a szóhasználatot? Az ember veszély ellen védekezik? Na, így alakítjuk ki tudatalatt, hogy hű de szar dolog gyereket vállalni, ennek elkerülése végett ne féljünk a gyilkosságtól sem (amit eufemisztikusan műtétnek nevezünk, de valójában életet olt ki). És aki megszokja, hogy nemzés nélkül szeretkezik, az később miért és hogyan akarna gyereket? Nem nő fel a feladathoz, mert el tudja kerülni, hogy apa/anya legyen belőle, mert belesujkolták, hogy a gyerek szar, macera, elveszi a szabadságot, veszély ami ellen védekezni kell.

Mégis hogy akarunk így felelősségteljes szülőket nevelni? A felvilágosításnak inkább arról kellene szólnia, hoygan teremtsd meg azt a biztonságot, amiben nem baj, ha a szeretkezés gyereknemzéssel együtt jár. A gyerek egy tök jó dolog, nem olyan, ami ellen "védekezni" kell. Olyan dolog, amire viszont fel kell készülni! Így kellene oktatni az ifjakat inkább.

De ha jön, akkor is van még jópár hónap, hát elsősorban akkor fel kell rá készülni. Ez miért nem jut eszükbe kapásból az embereknek, mint a legnormálisabb megoldás? Az ember sokmindenre képes ha akarja. Legyünk már normális emberek!