Alig vártam, hogy elkezdjünk próbálkozni, most eljött az idő, de én "bepánikoltam"?

én is így voltam. aztán most hogy terhes vagyok, azon parázok, hogy mi lesz amikor megszületik. normális, nagy döntés egy baba, szinte minden meg fog változni az életedben, nem csoda ha félsz néha.

27hkm

Én is így vagyok vele, vagyis hasonlóan. Mi is nagyon várunk már babára, ez elmúlt fél évben orvostól orvosig jártunk, vizsgálatok...stb. Kiderült, hogy nincs ovulációm, kaptam clostyt, már nem szedem, de vam ovum azóta.

Mindenféle vitamin, hőmérőzés, diéta, sport, a végén már ott tartottam, hogy nem mertem semmit sem, hátha árthat, pl. úszni menni, vagy ugrálós aerobicon részt venni.

Most ebben a hónapban esélytelenek vagyunk, mert a férjem külföldön van, és valahogy felszabadultam, mert nem görcsöltem rá a dologra.

Következő hónapban már itthon lesz, de a hozzáállásomat megtartom, lassan egy éve nem voltam felszabadult, de rájöttem, attól még, hogy csak ezen kattogok, meg nem merek uszodába, szaunába menni, vagy elmenni borozni a barátokkal, vagy ilyesmi, attól még nem lesz jobb. Majd jön, ha jönni akar :) Remélem azért hamarosan jönni akar, de rágörcsölni nem szabad akkor se ennyire, mint én :)