Szíve szerint talán már ő is szeretne gyereket, csak ennyire fél tőle?

Pedig erre tényleg csak azt lehet tanácsolni, hogy beszéljétek meg egymással. Ne veszekedjetek, és ne vitázzatok róla. Ha nem szeretne gyereket az életébe, mert így teljes számára, ráerőszakolni nem tudod. Ha beáldozza magát, egyedül maradsz a gyerekkel (nem feltétlenül válásra gondolok, hanem csak hogy nem fog vele foglalkozni), de ha álomapa lesz, akkor is te mindig azt kérdezed majd magadtól, vajon akarta-e, hogy lehetett volna ez egy olyan férfivel, akivel együtt döntötök róla.

Ha te szeretnél gyermeket, és ő elutasítja, komoly beszélgetés előtt álltok. Ő nem kényszeríthet rá, hogy ne vállalj, te viszont arra nem, hogy vállaljon. marad hát a külön út, te keresel másik párt, akivel mondjuk 3 éven belül vállalsz, ő pedig keres olyan nőt, aki nem akar gyereket, vagy már van neki.

A mi esetünkben ez egy nagy beszélgetés volt, amikor eldöntöttük, hogy babánk lesz. Nem azért, mert nem akarta volna valamelyikünk, hanem mert ez mindig egy felelős döntés (kellene, hogy legyen): 28N, 36F, 6 hetes baba

Msáfél éve mondogatja, hogy nem akar gyereket, te meg másfél éve hajtogatod, hogy mikor akarja...

Szerintem csak azért volt a hirtelen pálfordulás, mert téged nem akar elveszteni, és úgy gondolja, ha lebegteti előtted, hogy majd egyszer lehet...., akkor békén hagyod és nem hozod fel állandóan.

Öt évig szóba se került köztetek egy ilyen komoly kérdés?! Az nem gyerekvállalás, hogy ha becsúszik, nem veteted el.

A vége az lesz, hogy becsúszik, főleg ha te is rásegítesz egy kicsit... (Volt már ilyen a történelemben.) Aztán megszületik a baba, jönnek a problémák, a kialvatlanság, felborul a régi megszokott életetek, és a párod fogja a cuccait és otthagy, azzal a felkiáltással, hogy ő ezt soha nem akarta.

Amíg ott tart, hogy a véletlenre bízza, addig ez annyit jelent, hogy valahogy csak kihúzzátok addig, amíg kifuttok az időből... 35 felett köztudott hogy rohamosan romlik a nők esélye a teherbeesésre.

Nálunk nem volt ilyen az elején sem, megbeszéltük hogy én már nagyon szeretném, ő meg még nem annyira vagy még inkább nem is kívánkozik apuka lenni.

Eltelt 1 év és újra szóba jött akkor azt kondta hogy gumival védekezzünk de az elején azért egy pár percet mehet anélkúl is. Hameg összejön így akkor hát belevágunk.

Eltelt még 1 év azóta. De már fél éve nem védekezünk, a sorsra hagytuk. Persz vannak bökkenök amik miatt nem csinálhatjuk 2 naponta (hétvégente van itthon stb.) De már ő is várja a kis pöttömöt.

(És talán ebben a hónapban sikerült is......már 2 napja barnás maszatolásom van...most van kb a beágyazódás ideje, hétfőre nem várom kb.)

Utolsó vagyok bocs lemaradt:

Szerintem legyél türelmes vele. Ha van pici a családban il. baráti körben akkor látogassátok meg öket BABÁZ hátha észreveszi hogy kilyen jó anya lennél és hát neki is megjöhez a kedve