Szerintetek 20 évesen felelőtlenség megtartani egy babát?

SZerintem ha stabil a kapcsolat, akkor oké.

Nővérem 19 évesen szült ikreket, albérletbe, stabil kapcsolatba. Szüleink (támogatóink) nincsenek.

Most 15 évesek a csajok, a párjával már nincs együtt, de van új férje, házuk, munkájuk.

Én 19 évesen voltam abortuszon, mert egy alkoholista játékfüggőnek nem akartam szülni albérletbe, tesóm akkor ugye 2 picivel volt otthon, ezért hozzá sem...

A kórházból kijövet szét is mentünk.

Most 13 évvel később van egy szuper férjem, házunk, kocsijaink, és egy édes 3 éves fiunk.

Szóval nagyon körülmény függő. Ha van stabil háttered, segítséged, és szeretnéd a babát, akkor mindenképpen tartsd meg.

Kérdezz rá majd a TO-nál, hogy egyáltalán lehet-e halasztani, mert nálunk az első félévet NEM lehetett, csak miután már elkezdted az egyetemet, tehát a második szemesztertől (nem terhesség, hanem ötödév miatt halasztottam volna). Folyamatosan változik a szabályozás, férjem előbb kezdett volna egy évvel, neki még engedték.

Nem felelőtlenség akkor,

-ha úgy érzed elég érett vagy a feladatra, szeretnéd, akarod, nem csak a következményektől félsz,

-ÉS az anyagi része adott, a te esetedben a párodnak van stabil állása, rendes fizetése, mert a te bevételed még max. GYED esetén is kevés önállóan egy babához,

-írod hogy a lakhatás oké (a párodé?),

-párod támogat (?)

Én nem tartottam volna meg, mert még mindketten tanultunk, csak diákmunkám volt, szülői támogatás se lett volna, lakhatás csak szülőknél... szerencsére nem kellett erről döntenem.

Elsősorban nem az életkoron múlik, hogy felelőtlenség-e babát vállalni. Van munkahelyed, stabil kapcsolatod, a családdá válást is meg tudnátok oldani külön lakásban, albérletbe sem bűn szülni. A külső körülmények önmagukban egyáltalán nem rosszak. Az egyetemet akár baba mellett is lehet csinálni.

A te helyzetedben szerintem a döntő tényező az, hogy mit diktál a szíved, vágysz-e erre a babára (nem az, hogy eredetileg vágytál-e, hanem hogy most mit érzel iránta), melletted áll-e a párod. Az normális, ha ezek a válaszok még nincsenek egyben, de én ezek felé terelném a gondolataimat inkább.

Én leírom az én storymat.

18 éves voltam, amikor kiderült hogy terhes vagyok. Akkor 1 éve voltam együtt a párommal, iskolába jártam es mellette dolgoztam. Nálunk fel sem merült hogy ne tartsuk meg, hiába voltunk fiatalok. Terhesség alatt fel nőttünk a feladathoz. A család nem támogatott, mert 18 évesen minek tartom meg, na ez miatt nem is beszéltünk sokáig. A pici születése elott 1 hónappal tudtunk külön költözni, addig a tesomekkal laktunk. (Angliában élünk, itt teljesen normális hogy az emberek albérletben élnek). Nem mondom hogy könnyű volt, de 25 évesen se lett volna könnyebb. Most 22 éves vagyok és végre úton van a kisteso, akire nagyon sokat vártunk. A párommal a kapcsolatunk még mindig ugyan olyan jó, mint az elején.

Én imádom hogy ilyen fiatalon családom van :)

Ez nagyon a korulmenyektol fugg. En 20 evesen meg egyetemre jartam, a szuleimmel laktam es semmi anyagi hatterem nem volt. En biztosan nem tartottam volna meg akkor a babat, ha osszejott volna.

Ha Neked megvan a biztos hatter es ugy erzed, h a babanak is megvannak a megfelelo korulmenyek es a parod is tamogat erzelmileg is, akkor nincs akadalya annak, h megtartsd.

Megtartottam,pedig én főiskolás voltam,nem volt állandó munkahelyem. Szerintem többet ér egy apró ember élete,mint hogy kényelemből,vagy a korra hivatkozza megöljük.

Ne az alapján dönts hány éves vagy,dolgozol,van kereseted, van párod is,meg tudjátok oldani,sulit lehet baba mellett csinálni,halasztani is lehet.Így gondold át.

Ki ez a buta, vagy irigy aki lepontoz mindenkit? Mi a frász karika nem hasznos abban hogy leirjuk a véleményünket?!

😒