Ti vállalnátok így az első babát?

#24 Senki nem ítélt el senkit, véleményeket mondtunk.

Nem tudom hol olvastad, de senki nem írta, hogy probléma lenne a szülők házába költözni.

Én írtam korábban, hogy jelen helyzetben a legjobb eset a 167ezer lenne 1 évig, aztán kb. 120ezer. Na ami azt illeti ez nem igaz, mert én sem számoltam először azzal, hogy ha hazaköltöznek, akkor átmenetileg nem lesz munkája a párjának. Tehát a két lehetőség jelen állás szerint:

1. Maradnak ott ahol vannak, kapják a 167ezret, de mellette albérletet is fizetni kell, ami nem egy olcsó dolog.

2. Hazaköltöznek, ahol a párjának még nincsen munkája és ki tudja mikor lesz, ebben az esetben a bevétel 67ezer.

A 300ezres megtakarítás pedig pillanatok alatt elmegy, igazából semmire nem elég.

Hát ez elég siralmas helyzet.

Gyakorlatilag mindannyian azt javasoltuk, hogy a kérdező fejezze be az egyetemet. (Gondolom ez az utolsó félév.) Költözzenek haza, találjanak munkát mind a ketten. A kérdező párja lehetőleg jobbat a 100ezres fizunál.. A kérdező pedig dolgozzon 1 évet, hogy értelmes juttatásokat kaphasson ráadásul hosszabb ideig.

Ez nagyjából azt jelenti, hogy 2-3 év múlva már meg is születhet a baba. Addigra kellően berendezkedhetnek a házban, jó eséllyel biztosították magukat anyagilag és bevállalhatják nyugodt szívvel a gyereket.

És igen, a mi jövőnk is bizonytalan hiszen a párom is és én is bármikor elveszíthetjük a munkánkat.. Na de nekünk van hova nyúlni, ha megszorulnánk. A kérdezőnek hatalmas szerencséje van a szülői házzal és ha ez mindenkinek rendben van, akkor használják ki. Viszont anyagilag ők még mindig nagyon gyenge lábakon állnak.

A páromért kapkodnak a munkáltatók, szóval ha valami oknál fogva megszűnne a munkahelye, vagy netán ő akarna váltani, akkor 2 héten belül már új helyen dolgozik borsos fizetéssel. Én nem vagyok ilyen ügyes, de szerencsére keresett és megfizetett szakmám van nekem is (ugyanaz mint a páromnak) így én is jó eséllyel találnék munkát 2-3 hónapon belül.

Emellett tartalékunk is több van, szóval ha netán leég a konyha, összetörik a kocsi, egyikünk kiesik a munkából, akkor sem esünk kétségbe, mert meg tudjuk oldani.

A kérdezőnél ha leég a konyha, akkor miből fizeti ki? Ha valamelyik orvosi ellátásra szorul, amit nem fizet a tb, akkor miből fizeti ki? Ha a terhesség során komplikációk vannak, akkor miből fedezi? Ha ne adj isten a gyereknek valami baja van, akár "csak" az, hogy a legdrágább pelenkát, tápszert kell neki adni, mert mást egyszerűen nem bír, akkor mi van?! Mert ugye persze, a gyereknek féléves koráig elég az anyatej.. és mi van, ha nem lesz elég teje, netán egyáltalán nem tud szoptatni?

Rengeteg váratlan költség léphet fel és nem lehet őket előre látni.

A párom nagyon jól keres, én még gyakornok vagyok, tanulok mellette, van egy kiadásban lévő saját lakás, meg egy autó is, de még így is meggondolnám, hogy megtartsuk-e ha becsúszna. Éppen amiatt, mert hiába dolgozom és csak diplomás GYEDre lennék jogosult. És bizony nem mindegy, hogy 67ezret kapok, vagy 115ezret.

#30 A fiatalabbak lazábban veszik? A 30asok meg mindenben a rosszat látják?

Szerintem ez nem erről szól.

25 éves vagyok, kb. 3 év múlva szeretnénk gyereket, mert akkora végzek úgy az egyetemmel, hogy még tudok utána 1-2 évet dolgozni. Szóval azt hiszem én is elég fiatal vagyok.

Viszont én láttam a nővéremet, aki megjárta és rengeteg váratlan költséget gyűjtött be.

Volt saját lakásuk, nettó 600ezret vittek haza kb 2 évig (tesóm ennyit dolgozott egyetem és szülés között. Volt tartalékuk, a párja továbbra is 300ezret vitt haza. Természetesen ők nem bizonytalankodtak, hiszen úgy voltak vele, hogyha gond lenne, akkor is meg tudják oldani.. Hát voltak gondok és megoldották, de rengeteg pénzt elvitt. 167ezerből, tartalék nélkül egészen biztos, hogy nem oldották volna meg.

És most nem azt mondom, hogy a gyerekvállaláshoz milliós tartalék, 600ezres bevétel és saját lakás kell. Csak azt mondom, hogy a 167ezer még alap esetben is elég húzós, és akkor még semmi plusz kiadással nem számoltunk.

Én 250-300ezres bevétel alatt nem vállalnék gyereket.

#31