El vagyok már késve a teherbeeséssel?

En is 34 evesen szultem az elso babam!

Visszagondolva is 100x inkabb most szulnek mint 30 elott!

Eltem, tapasztaltam es ennyi idosen jott el az ideje!

A huszas eveimben annyi minden tortent, hogy el sem tudtam volna kepzelni a babat..felnott volna mellettem valoszinu de biztosan maskent mint ahogy most nohetnek es amit tudok nyujtani nekik! ( nem csak anyagilag hanem lelkileg )

Szuper szerintem 30 felett szulni!!!!:)))

Az én környezetemben alig van gyerek, a volt gimnáziumi osztálytársaimnál (több, mint 30-an voltunk), legjobb tudomásom szerint egy gyerek sincs még, és házas sem sok akad. Az én és a férjem ismerősei között is csak kevesen vannak, és közülük kettőnél nincs jelen az apa, a többieknél együtt vannak, és fent is tudják tartani magukat.

Mindennek ára van, aki fiatalabban szül, annak nehezebb a tanulmányait befejezni, kellő munkaviszonyt megszerezni. Egy egyetemet elvégezni 23 éves kor előtt nem lehet, főiskolát meg 21 előtt nem. Ha valaki szakmát tanult, és abban olgozik, és nem is akar többet, akkor megvalósítható, hogy viszonylagos biztonságba szülessen a gyerek, de akkor sem 17 évesen (ki tartja el?), hanem mondjuk min. 20-22 évesen, ha megvan legalább 2 év munkaviszony.

De ennyi idősen, ha valakinek magának kell megküzdenie a pénzért, általában még nem tud lakást venni, főleg nem diploma nélküli fizetésből, kivéve ahol a férj idősebb, vagy külföldre át tud járni dolgozni.

Én 21 évesen nagyon pánikoltam volna, ha teherbeesek, mert az egyetemi éveim közepén jártam, ahogy a férjem is, munkatapasztalatunk csak a néha bejövő diákmunkából voltak. Mindenképpen be akartuk az egyetemet fejezni, és munkatapasztalatot szerezni. Mivel pályát váltottam, ezért még kitolódott a gyerekvállalás 1 évvel ahhoz képest, amikor először belevágtunk volna szívünk szerint. Most 27 vagyok, és most kezd leesni, hogy szívesen lettem volna anyuka 26 évesen, de ahhoz előre kellett volna gondolkodni, korábban pedig nem jött az érzés, hogy hú de nagyon gyereket akarnék.

Most így átgondolva annyival csinálnám másképp, hogy már 18 évesen azt a pályát választottam volna, amit most végzek, rögtön el kezdtem volna dolgozni benne a suli mellett, ebből mentem volna Erasmus szakmai gyakorlatra 21-23 évesen, és akkor 25-26 évesen belevághattunk volna a gyerekvállalásba. 25 előtt én nem éreztem volna magam érettnek rá, de mindenkinél máskor jön el ez a kor. Akinél becsúszik, és megtartják, az pedig felnő hozzá.

Kérdező, az ismerőseidnek, akiknek fiatalon lett gyerekük:

- rendezettek a körülményeik?

- együtt vannak a gyerekük apjával?

- van stabil bevételük?

- meg tudna élni az anya egyedül, ha az apával történne valami?

- kellett áldozatot hozniuk a tanulás rovására a gyerek miatt, vagy nem is terveztek továbbtanulni?

Még egy kérdés az előzőhöz:

- tervezték a gyereket/gyerekeket?