Nem rossz úgy gyereketvárni és szülni, hogy a körülötted lévőknek még nincs gyereke?

Az igaz barátaidat fogja érdekelni. Az én barátnömet is érdekelt mindig mekkora a baba mikor megyek orvoshoz.

De én öt nem terhelem azzal, hogy ö mennyit kakil. De azt, hogy felállt mit mond, hogy van igen.

Nekem még nincs gyerekem. Legjobb barátnőmnek igen. Eltávolodtunk egymástól. Engem nem zavar, hogy neki van és a babás témák sem zavarnak. De amióta férjhez ment és terhes lett, csak olyanokkal csinál közös programot, akik szintén házasok és van gyerekük :(

Szerintem egy jó barátnőt igenis érdekel, hogy hát hetes a baba, hogy érzed magad, stb. Az viszont mondjuk szerintem senkit sem érdekel, hogy hányszor kakil és milyet :)

Azért a munkahelyen és a pasikon kívül van még téma.

Mivel gyermektelenként engem is zavart, amikor TÚL részletesen beszéltek a babákról, ezért én sem teszem. Még annak se, akinek van gyereke. Neki az enyém ugyanúgy nem annyira érdekes.

De annyi más téma van még. A világ dolgai, közélet, hobbik, stb.

A barátaimmal nem távolodtam el. Kíváncsi vagyok az ő életükre (munkahely, lakásfelújítás, stb.), illetve a babán túl is van témám, ha nekem kell beszélni.

Jó esetben az első heteket leszámítva az ember nem falazza be magát a lakásba.

Nagyon részletesen pedig nem kell beszámolni a baba napi dolgairól, mert marha unalmas. A nem annyira gusztusos részeket pedig tényleg meg kell tartani magadnak. Más székletére általában nem kíváncsiak az emberek, akár felnőtt, akár baba.

A terhesség alatt (utolsó heteket leszámítva) dolgoztam, így pont annyi beszédtémám volt, mint előtte. Ha nincs probléma a terhességgel, akkor nagyon beszélni sincs mit róla. Igen, megvan, nő. Igen, kezdek gyorsabban fáradni a hasamban levő súly miatt. Slussz.

Ha megvan a baba, akkor meg olyanokat ki lehet kommunikálni, hogy mit csinál, mit tud már. Vagy ha vicceset csinál.

Ha nem fárasztod túl a környezetedet a terhesség-baba témakörrel, akkor érdekesnek fognak továbbra is tartani és nem távolodnak el. Erre figyelj.

Tudom nem ezt kérdezted,de szerintem sokkal nehezebb ha fordítva van.Mindenkinek van 1kivételèvel,mert neki nem sikerül:-(

Hidd el,ha igaz barátnőid akkor tudnak veled orulni es érezni!

Nem kell csak a barbárol beszélgetni,azon tul es van elet.

3gyermekem van,en szültem a barátnőim közül elsőnek soha senki "nem hagyott magamra",es nem éltem meg rosszul,hogy csak en babaztam.

Szia,

én most 26 vagyok, nyárra várom a babámat, 27 leszek, mire megszületik. Ugyanígy vagyok, mint te, velünk egyidős barátok, akiknek még a házasság se nagyon merül fel, nemhogy a gyerek, esküvővel is mi voltunk az elsők.

Bár én még viszonylag az elején vagyok, most azt látom, hogy aki tényleg a barátnőm, azt nagyon érdekli, hogy mekkora a baba, minden oké-e, mi volt a vizsgálaton.

Van egy lány, aki nem hajlandó tudomást sem venni róla, igazából nem lepett meg, tudtam, hogy ez lesz, mert mikor mondtam neki, hogy belevágunk, hetekig hallgattam a hisztit, hogy de akkor most hány évig nem fesztiválozunk/nyaralunk/piálunk együtt. Sajnos az fel sem merül benne, hogy nem csak ivós programokat lehet csinálni, ha évente párszor összefutunk. Nos, vele nem is nagyon foglalkozom, nem beszélek neki a babáról, ő meg nem kérdez róla, csak néha megjegyzi, hogy szerinte egy 2-3 hónapos gyereket már nyugodtan otthon hagyhatnék 4-5 napra az apjával, hogy nyaraljak egyet vele. Mikor visszakérdezek, hogy és vajon szoptatni is apa fog-e, fintorog. Azt már ki se fejtem, hogy ekkora gyereket nem hagyunk egyedül, mert még kicsi, azt végképp nem értené meg.

Egy másik barátnőm 4 hónappal előttem lett terhes, ő magától elvágta a kapcsolatot, mikor megtörtént, pedig tudta, hogy mi is gyereket szeretnénk. 4 hónap alatt kétszer beszéltünk, akkor is csak Facebookon. Mióta tudja, hogy én is terhes vagyok, érdekes módon újra beszél velem, de állandóan csak arról, hogy melyikünk gyereke hol tart a fejlődésben :) Na, hát ez a ló másik oldala ugye. Mondjuk vele amúgy se tudnék nagyon bandázni, sajnos messze lakik, úgyhogy a babakocsi tolásához nem nagyon lesz társaságom nekem sem, ettől függetlenül nem bántam meg, hogy belevágtunk, mi már vágytunk családra, az ilyesmit nem a barátokhoz kell igazítani :)

Én azt gondolom, hogy az igazi barátok nem kopnak el, a többiért meg nem kár. És valószínűleg később, a játszótéren csak lesz 1-2 jófej anyuka :)