Mindenki azt mondja, ne görcsöljek rá és akkor sikerül. Na, de hogy kell nem rágörcsölni?

Ismerős a szituáció. Mi 8 évet vártunk a babára. Voltak közben nagyon rástresszelős időszakaim, akkor rengeteget sírtam miatta. Aztán hekyrerázta a párom és a családom a fejem, hogy ha ezt tovább így folytatom akkor bele fogok őrülni. Sportolni kezdtem (rendszeresen jártam edzédre, a tömegközlekedést leváltottam sétára és biciklizésre). Odafigyeltem magamra a táplálkozásunkra, a vitamin és ásványi anyag bevitelünkre. Új dolgokba kezdtünk bele (lakás vásárlás, felújítás).

Végül egy olyan időszakban fogant meg a lányunk amikor annyira túlvállaltam magam (év végi könyvelés, leltár, esküvőre torta sütés, karácsonyi nagytakarítás, sütés, főzés, roham tempóban függöny varrás gép nélkül), hogy a gyerek témára még gondolni sem volt időm.

Neked is csak azt tudom javasoni, hogy ha a hobbi nem köt le akkor munkyból vállalj többet, hogy ne gondolj folyamatosan a "gyerek gyártásra" és az eddigi sikertelenségekre.

6 év után eldöntöttem, hogy baba nélkül is boldog leszek, nem fogja beárnyékolni az életemet az, hogy nem lehet babám.

3 hónap múlva pozitív lett a tesztem.

Én 3 évet vártam a babára; ráadásul nálunk még petérési gondok is voltak.

Tök egyszerű : amikor lelkiekben megnyugszol, akkor hipp-hopp sikerül. 36 negatív teszt után nem foglalkoztam a témávál, mert belefáradtam. És azonnal terhes lettem.

Lányom most múlt 3 éves; a fiam 1,5 éves és jön a 3. baba. :D