Én már nagyon szeretnék babát, de párom még egy-két évet várni akar.8 éve vagyunk együtt, szerintem én már készen állok rá. Úgy gondolom ő is, de neki még kell ösztönzés. Mit tegyek? Ti voltatok így?

én a fordított pszichológiát alkalmaztam és bejött.

Nehéz jó tanácsot adni, nem is igen tudok, mert nálunk éppen fordított volt a helyzet. Én nem szerettem volna a párom pedig igen. Miután összejöttünk rá egy évre már mondogatta, hogy milyen jó lenne egy kisbaba. Én nem akartam, fiatalnak éreztem magam és nekem ahhoz is sok idő kell, hogy valakiben maximálisan meg tudjak bízni. Aztán elkezdtem az egyetemet levelezőn, utána már amiatt nem akartam. Nem akartam, hogy a suli meg a tanulás elvonja a figyelmem a babáról, ki akartam élvezni a terhességet (persze ez nőknél más, mint a férfiaknál, de ez igenis indok volt nálam). Aztán leállamvizsgáztam végre valahára és akkor rámondtam az áment :D Én még akkor sem akartam igazán (úgy voltam, ha nem 60-70 évig élnénk hanem mondjuk 200 akkor én tuti még 50 évig nem szülnék), de körülöttem az összes barátnőm szült és úgy éreztem, hogy elmegy felettem az idő. Most 9 hetes vagyok, örülök neki nagyon nagyon. Most már úgy gondolom, hogy előbb kellett volna. 25-26 évesen (29 vagyok). Azt akarom, hogy fiatalos szülő legyek és a nagyszülők is kiélvezhessék az unokát és még sokáig legyenek ők is (nekem nem voltak nagyszüleim ezért is olyan fontos a számomra). Meg persze jó volna, ha a barátnőimmel együtt babázhatnék. Bocsánat, kicsit hosszú lett. Szóval a lényeg, hogy beszélgessetek erről sokat, ne engedd, hogy veszekedés legyen a vége, mondd el őszintén az érzéseidet. Ami pedig a fő, ne várj túl sokáig, nehogy nagyon nagyon megbánd! Sok szerencsét nektek, kívánom, hogy boldogok legyetek és közös nevezőre jussatok minél előbb!

Elnézést, 21-es megkérdezhetem, hogy ez mit jelent ez esetben? Érdekelne. Köszi

Na, van már gyereketek?