Mennyire jó, ha csak másfél év van a két gyerek között?

Csak olyanoknak ajánlom akinek van segítsége. 11 hónapos volt a fiam amikor terhes lettem, nemrég tanult meg járni, mozgékony, én meg émelyegve rohantam utána mindenhová 3 hónapig. Utána problémás volt a terhességem, feküdni is kellett, a gyereket beültettem a tévé elé. Nem volt segítségem, senki. Még a férjem is késő estig dolgozott, nem terveztük be hogy gond lehet a terhességgel, az első nagyon könnyű volt, észre sem vettem hogy terhes vagyok. Persze a gyereket cipelni kellett, nem tudtam elkerülni egy másfél évesnél, még nagy pocakkal sem. Pelenkázni kellet, magától nem jött oda, be kellett hozni az udvarról stb. Vagy a túlhajszoltságtól, vagy csak azért mert problémás volt a terhesség (többek között harántfekvés), korababa lett, sürgősségi császár, mentők vittek be. Miután hazajöttünk a babával (előtte 3 hétig a férjem szabin mert a nagyobbik gyerek beteg volt), egyedül maradtam velük mert elfogyott a párom szabija. És a korababát 1 hónapig nem szabad kivinni. Gondolhatod hogy ez mennyire megviselte a nagyot. Egész nap bent dekkoltunk a lakásban. És nem emelhettem fel a császár miatt. Eléggé hisztis, nyűgös lett. Én pedig teljesen kikészültem. Türelmes ember vagyok, de ez nekem is nagyon sok. Ha lenne segítségem, elviselhető lenne, amikor csak 1 gyerek volt, játszva megoldottam pedig hasfájós volt, rossz alvó stb, de kettővel rémálom. Elaltatni délben a nagyot nem lehet mert a kicsi akkor nyűgös. Ő is hasfájós, este ordít, amikor a nagyot vacsoráztatnom kéne. Az esti altatás is sokszor horror. Gyakran sírok is. Nem így terveztük. Szóval csak úgy ajánlom ha van segítséged, vagy a férjed sokat van otthon, és ha esetleg valami rosszul sül el (terhesség alatt feküdni kell stb) akkor legyen segítséged különben a nagyobbik gyerek lelkileg sérül, és te is. A kicsi már 6 hónapos, még nem forog, mert korababa, de már számolom a perceket amikor tud majd ülve játszani, mindenki azt mondja hogy onnantól sokkal jobb lesz. Hű de várom! :) De ha ezt amit leírtam simán bírod, akkor érdemes belevágni mert elvileg ők jobban eljátszanak majd egymással mert kicsi a korkülönbség.

Nálunk 17 hónap van köztük. Onnantól, hogy mindkettő egyszerre alszik ebéd után, sokkal könnyebb. Nekem már 6 és 4,5 évesek egy jóideje már érezhető a kis korkülönbség előnye, mostmár álom, ahogy telnek a napjaink. De az első 1-2 év nagyon nehéz volt. Ha lesz segítséged, akkor szerintem ne hezitáljatok, a kezdeti időszakot túl kell élni, utána lehet élvezni a két kicsit és hosszú távon szerintem nagyon jó nekik így. Én most látom, hogy mennyi pluszt kapnak egy bensőséges testvérkapcsolatban, és áldom az eszem, hogy így akartuk.