18 évesen megtartanátok a babát?

Attól függ. Partner van-e, akarja-e, van-e legalább valamennyi anyagi háttér, szülők hozzáállása....

Nálatok hogy alakul?

Én 22 évesen lettem terhes, de nem bántam meg :)

Én 18 évesen szültem, ennek már több mint 12 éve...

Az életem egyik legszebb, legemlékezetesebb, legboldogabb pillanata volt, és nem bántam meg. Az apa elhagyott minket 8 hós, korában, majd 11 hónapos volt a fiam mikor megismertem a férjemet. Azóta vettünk egy lakást, autót, saját üzletet nyitottunk, és született egy kislányunk. Minden téren a legboldogabb vagyok, és soha nem bántam meg a dolgot! :)

Én 19 évesen lettem terhes és megtartottam. Nekem ez az esemény hozta meg a kedvem a továbbtanuláshoz, mert addig érettségim sem volt meg, tojtam a sulira. Azóta egyetemista vagyok.

Nézd, én 23 évesen sem érzem magam öregnek elsőévesként :) Te tudod, hogy mennyire sürgős neked a továbbtanulás, 1-2 év kihagyás után is mehetsz. Utána sincs veszve semmi. Inkább azt gondold meg, hogy mennyire vagy(tok) felnőve a feladathoz. El tudod képzelni az életedet egy gyerekkel? És nem csak egy kisbabával, hanem majd később egy kicsit nagyobbacska gyerekkel? Mert szerintem az örömöket mindenki el tudja képzelni, de készen állsz a nehézségekre is? Az olyan dolgokra, hogy majd minden aprócska dolog, amit esetleg gyerek nélkül akarsz intézni, elég nagy szervezést igényel majd? Sőt, eleinte még babával útrakelni is eléggé bonyodalmas, amíg meg nem szokod. Kibírná a kapcsolatotok azt, hogy eleinte mindketten kimerültek lesztek, fáradtak, nyúzottak, hisztisek? Meg tudsz birkózni az olyan kötelező gyakorlatokkal, mint hivatalos ügyek hosszadalamas intézése? Semmiségnek hangzanak, de ezek eléggé embert próbáló dolgok. Utólag visszatekintve sem tűnik már nehéznek a sok nehézség, de akkor, amikor ott volt az adott szituáció, hát nem volt könnyű. Nem mintha azt mondhatnám, hogy a rossz dolgok voltak/vannak túlsúlyban, csak azért megvoltak a nehézségek. De ha úgy érzed, végiggondolva, hogy a nehézségek mellett is megállnátok a helyeteket, akkor azt mondom, tartsd meg, HA VALÓBAN ERRE VÁGYSZ! Nem tudunk helyetted dönteni, ezt maximum te és a párod tudhatjátok, de tapasztalatból mondom, hogy nem lehet előre tudni, hogy milyen az élet egy kisbabával. Az ember elképzel ezt azt, de hogy milyen mindezt megélni, hát az egészen más.

Én mindenesetre örülök, hogy jó döntést hoztam, vagyis azt mondom, hogy számunkra jó döntés volt. Ha más természetű lennék, lehet hogy rossz döntés lett volna.

Bocs hogy megkérdezem, de te vagy az a lány akinek a párja idősebb és az előző házasságából van már egy gyereke?

Csak azért kérdezem mert már többször tettél fel kérdést mióta terhes vagy és mindig mikor elolvastam az volt a gondolatom, hogy kell ennek a lánynak a baba?És bizti a párja is vágyik rá?

Én nem érzem hogy biztos lennél a dolgodba.

És mérd fel azt is lesz e erőd tanulni?Nehéz.De az előttem levő, aki hosszan leírta, tökéletesn válaszolt.

Ha nem te vagy elnézést!