Miért nem akar gyereket?

Próbáld megértetni a pároddal hogy neked most van itt az idő!

Ezt a nők többnyire megérzik!

Ketyeg az a bizonyos óra és ha ezt elfolytod magadban és nem halgatsz rá, pár év múlva már lehet hogy sokat kell küzdeni és áldozni azért hogy sikerüljön teherbe esned!

Most még lehet spontán elsőre sikerül, pár év múlva meg lehet csak lombikkal sikerülhet, vagy még úgy sem.

Én 24 voltam amikor ezt éreztem.Elsőre rögtön össze is jött a bébink, alig 2 évvel késöbb jött a tesó is szinte rögtön.A 3. babánkat elvesztettük és a 4. babánkért már egy évig küzdöttünk, pedig még csak 30 vagyok.Ráadásul mindig kevesebbnek néznek a valódi koromnál.Sajnos belülről jobban öregszem mint kívülről.

Mi mikor összekerültünk, nem igazán akartam babát. Később sem nagyon változott, de a férjem szeretett volna. amikor sokszor sírtam neki és mondtam hogy hagyjon el, elengedem, menjen olyanhoz aki akar babát, azt mondta: én téged szeretlek. és ha nem lesz gyerekünk, nem lesz. bár szeretnék, de nekem te sokkal fontosabb vagy!

9 éve vagyunk együtt,...és pár hete kiderült hogy babát várok :-) mindketten nagyon boldogok vagyunk.

ne aggódj, adj neki egy kis időt...s próbáld meg úgy szeretni őt, hogy nem állítasz feltételeket a szerelemnek!fogadd el a döntését, legalább egy kis időre.

kitartást :)

az előző vagyok!

még annyit hogy én 34, a férjem 38 éves! tehát a korban már rég benne voltunk...de idő kell mindenhez :)

Szia!

Mikor kislány voltam mindig arról álmodtam, hogy megtalálom a nagy őt, és lesz szép házunk, egy gyönyörű családunk és minden happy lesz. Hát ez nem így törént. Van egy férjem akivel imádjuk egymást de az anyagiak nem úgy jöttek össze mint azt kislányként elképzeltem, ezért vannak vitáink. Egy garzonban lakunk és az én párom is azt mondta hogy várjunk még egy pár évet. Csakhogy elmentem a nőgyógyázhoz és közölte hogy meddő vagyok tehát nem lesz egyszerű a teherbeesés. Mikor ezt közöltem vele ő kifejezstelen arccal beszélt velem. Azt hittem megőrülök: folyton sírtam mikor az eszembe jutott rengeteget veszekedtünk és azt mondtam neki legyen vége mert milyen az hogy nem tudok majd évekkel később sem szűlni neki. Erre azt mondta, hoy őt is nagyon bánja ezt az egészet és mikor meséltem neki a történteket teljesen kikészült csak nem aarta hogy lássam rajta és én ne törjek össze mégjobban. De még akkor is azt mondta várjunk még azzal, hogy azon gondolkozzunk mi lesz a gyerekkel. Még akkor nem voltunk házasok. Megbeszéltük hogy ennek ellenére összeházasodunk aztán majd lesz valahogy. Lett is! Annyira belemerültem a készülődésbe , hogy megfeledkeztem a babatémáról. Teherbe estem az esküvő elött 20 héttel. Mikor közöltem vele a pozitív teszet azt mondta rezzenéstelen arccal hogy ne éljem bele magam lehet csak a cisztát jelzi a teszt. Teljes elkeseredésemben mégis volt egy reménysugár. Másnap megláttam a babáta pocakomban az uh-n. A férjem is elsírta magát örömében, először mióta babatémáról volt szó érzéseket láttam rajta. Láttuk hogy egy lehetőséget kaptunk és eszünkbe sem jutott az abortusz. Csak reménykedtem benne hogy ennyi rossz után gond nélkül végigviszem a terhességet. Na megvolt az esküvő és később megszületett az én legszebb kicsikincsem. Ekkor vettem észre először hogy nem hiába akart várni ő még a gyerkőccel. Ha sírt a baby menekült itthonról apa. Már egyszer majdnem elváltunk. Többször is kikérte magának hogy nem foglalkozom vele úgy mint rég. Most 1 éves a manóm és mostanra rendezödtek a dolgaink. De egy csodálatos egyben rettenetes éven vagyok túl. Ne erőltesd mert hidd el nem lesz úgyanolyan. Lehet ő még nem érett arra hogy megértse hogy attól hogy nem ő az első számodra a baba megszületése után, attól még őt is rettentően szereted. Az én férjem imádta de rendesen konkurenciát látott a saját fiában. A férfiak legtöbbje nehezen viseli az első iőszakot de ha még nem készült fel rá akkor katasztrófa. Beszélj vele és tud meg mitől fél igazából. Bár tegyük hozzá hogy mi 24-27 évesek voltunk mikor teherbe estem és az én férjem nem egy bulizos fajta. Remélem segítettem.

Bocsi hogy ilyen hosszúra sikerült. De csak így tudtam éreztetni hogy