Hogy kezeli az ember lelkileg, hogy próbálkozik, de nem jön össze, következő hónapban újra, stb?

Mi 2 éve próbálkozunk sikertelenül. Bár az orvos megmondta, hogy nem lehet gyerekem, mégis reménykedtem... igaza lett. Amúgy hormonbeteg vagyok. Hiába vannak rá gyógyszerek...ettől még nem leszek terhes. Sokat sírtam...főleg amikor férjem kedves évente 2x látott rokonja közli velünk, hogy ideje lenne már ha lenne gyerekünk...na bmeg... az ilyeneket fel tudnám rúgni, de úgy izomból.... nem tudom mégis mi köze van hozzá...

Amúgy én is belecsöppentem abba, hogy körülöttem mindenki terhes vagy gyereke lesz. Volt osztálytársaim, tanárom felesége....van 2 olyan régi osztálytársam akiknek 3-3 gyerekük van... az ilyen gyerekes posztokra már nem írok semmit, mert nem lenne őszinte a gratuláció. Igen, irigy dög vagyok:( selejtnek érzem magam.

Mostanában inkább arra gondolok, hogy biztos nem érdemlem meg hogy gyerekem legyen, mert rossz anyja lennék...Nem mondom hogy nem fáj, mert rohadtul fáj, de már azt hiszem beletörődöm lassan. Ráadásul már csak 8 jó évem van kb. Utána már a korom miatt is rizikós lenne.:( N/28